TÚLOLDAL

Hát ezt a kalimát jól bekapta a szigetcsoport, hosszú idő óta nem emlékszem ilyen súlyos porolásra.
Ezúttal a szokásos hőmérsékletemelkedés is begyűrűzött, messzire űzve az idei tél meglepő hűvösét. A kéttakarós zoknispulcsis estéket meztelenül is nyirkosraizzadóssá varázsolva. A nyálkahártyákat taplóvá szikkasztó, az óceán közelében is a nulla felé konvergáló páratartalom kiegészülve egy takaros kis homokviharral egészen posztapokaliptikus hangulattal lepett meg. A horizont összeolvadt a meghatározhatatlan színű éggel.
Szemmel látható volt, ahogy az afrikai ajándék részecskeköd ellepi a légteret. Gyorsan és félelmetesen terjeszkedett, mint valami bibliai csapás.
Először a tenerifei látkép esett áldozatul, másodjára eltűnt Mogán, elnyelődött Puerto rico, majd a közeli Anfira is leereszkedett a porfátyol, végül elhomályosodott a karnyújtásnyira lévő partvonal is. A délelőtt még gyilkos sugarakkal perzselő csillagunk, egy, a teliholdnál is haloványabb korongá sápadt, és a normál napszállta időnél sokkal korábban, még egész nagy magasságban felszívódott a homogén szürkeségben.
A meteorológia jelenleg 610 µg-ra saccolja az egy köbméternyi levegőben lebegő por tömegét.
Bár evvel a furcsa információval az egyszerű földi halandók értelemszerűen nehezen tudnak bármit is kezdeni, de az mégis elég plasztikusan jellemzi ezt a menyiséget, – vagy legalábbis nyerünk általa valamiféle viszonyítási alapot – ha figyelembe vesszük, hogy az időjósok, a nulláról induló skálájuknak 800 µg/m³-nél határozták meg a végét. Gondolom az e fölötti mennyiség már nem igazán teszi lehetővé a tüdős légzést, vagy csak annyira, mintha avval egy teli cementeszsákban próbálkoznál. Az orromból kimorzsolható konglomerátumból helyre kis homokvárat lehetne építeni, vagy egy jó kemencében kiégetve szép kis üvegtárgyak alapanyagául szolgálhatna…