Végül mégsem lett annyira pocsék karácsonyom, mint amilyennek a körülmények alapján ígérkezett.
Beával, Benjivel, Ádámmal és Dublinnal körbesétáltuk Ayaguarest, fürödve a hegyek közt megbúvó tavacskára áradó délutáni fényekben.
Másnap a hostelben, vacsiztunk, boroztunk és még egy kis esti tábortüzezéssel is sikerült felfüstölni magunkat. A camino kertje, az északon mostanában sűrűn hulló eső okán, teljesen mágikus, puha, zöld szőnyeget terített elém, amire a délvidék tetszhalott sivársága után már nagyon nagy szüksége volt a szememnek. Azt hiszem erről az élményről a fotók sokkal “beszédesebben” képesek mesélni, mint ahogy én a suta szavaimat egymásrahalmozom…
TÚLOLDAL 