TÚLOLDAL

Alig aludtam valamicskét, azt a keveset, amit meg sikerült, azt nem kívánom senkinek sem.
A hercig kis rémálmok miatt, még az egyébként mindig kedvvel végrehajtott reggeli úszást is erőltetni kellett, és az nem is nagyon terjedt túl a horgonyok pozíciójának ellenőrzésénél.
A kikászálódás után a hajóorrban való, napon, széllelszárítkozás mindennapos rutinja helyett, sietve dörzsöltem magam szárazra, mintha mielőbb szabadulni akarnék az óceán nyirkától.
Baromira remélem, hogy a rémes élmény következményeként nem transzformálja az agyam, a nagy víz szeretetét valami furcsa viszolygássá.
Az egyetlen elem, ami színével, szagával, morajlásával és a benne rejtező, idegen, mesebeli világ sokszínűségével igazi békét tud teremteni a fejemben fortyogó káoszban. Az óceán az igazi otthonom, ezt nem vagyok hajlandó semmiféle tragédia miatt feladni…

Egyébként ez is annyira tipikus, mi a faszért kell nekem halott gyerekeket találni az óceánban halvacsora helyett, miért nem mondjuk egy fülöncsípett csempészhajó elszórt kokainkészletét sodorja elém a víz, vagy mondjuk egy vidám delfincsapattal való találkozással örvendeztet meg?  Miért???