happy days

Az állapotom valós mibenlétéről tökéletes kórképet rajzol az a szétszórtság, amivel az önrehabilitációs programjaimat is, mint ahogy bármi mást kezelek.
Ebből persze megint egy csomó tanulságot lehet levonni, az okosabbaknak vagy kevésbé hebrencseknek bizonyára előbb is sikerült volna, nem csak utólag.
Akkora vehemenciával vetettem bele magam az elhanyagolt fizikumom feltámasztásába, reménykedve abban, hogy segítségemre lesz a hangulatingadozásaim stabilizációjában, és talán az általa generált fizikai fáradtság révén, az éjszakáimon végigterpeszkedő álmatlanságot is elűzhetem, hogy sajnos a türelem, a fokozatosság vagy az észerűség komponensei nem kaptak túl nagy teret a programban.
Az első rendes úszóedzésem, vagyis a hajótól Anfi-ig, majd vissza, (3 tengeri mérföld a chartplotter szerint) majd erre a távolságra a biztonság kedvéért ráduplázva, mert, hogy ugye “kurvaerős” vagyok, a kívánt hatás elérése helyett, egy helyre kis paralízissel is felérő izomlázat, egy kiadós takonyömléssel egybekötött megfázást és az afrikai nap által, a fedetlen hátamra pörkölt másodfokú égési sérülést eredményezett.
Halleluja hülyegyerek! Sikerült a szintugrás, level 200-as önsorsrontóvá sikerült felfejlődni!
Az insomnián persze a legkevésbé sem segített, hogy képtelen vagyok a hátamon feküdni, megmozdulni csak módjával tudok, kizárólag a számon kapok levegőt, és a könnyek mellett már a takony is szivárog a fejemből.
A nemalvás, és a túleröltetett izmok bénasága okán, egyszerhasználatos gumizombikat megszégyenítő fürgeséggel készülődtem a partra, hogy a szénnéégett hátamra enyhülést adó aloéleveleket vágjak.
A problémák, fejlett szociális érzékükből következően kedvelik a hasonszőrűek társaságát, így a saját faszságom folyományaként nyakamba zúdított gondok mellé hívtak még párat, hogy igazán remek legyen a buli…


A kávéfőző megnyugtató darthvader szuszogására, kellemes illat töltötte be a hajót, ettől mindig jobb kedvre derülök kicsit, és a körülményekhez képest egészen felvillanyozva léptem a tűzhely mellé…
Sajnos ez a pillanat pont egybe esett avval, mikoris egy megvadult jetski-s barom helyénvalónak érezte, hogy a hajótól másfél méternyire csináljon egy fullgázos, orrlenyomós háromhatvanat.
Még láttam is az ablakból a manővert, (Nehéz lett volna mondjuk, nem észrevenni, mert a pördülés közepette egy jó hekto tengervízet csapott a hajó oldalára, ami takaros robaj kíséretében csattant szét a portside fedélzeten.) de ahhoz már kevés volt az idő, hogy az általa generált lökéshullám ideérése előtt cselekedjek…

A magas koffeintartalmú, olasz pörkölésű kávék élénkítő hatásának intenzitása, könnyedén tovább fokozható, ha azt nem rendeltetésszerűen belsőleg alkalmazzuk, hanem úgy frissiben, tűzforrón a melkasunkra fröcsköljük…
Szerencsére, a négyszemélyes főző beltartalmának csak egy csekély része kötött ki a felsőtestemen, mivel a hirtelen fájdalom kiváltotta izomreflex automatikusan bekúrta a kotyogót a gázrózsák mögé. Üröm az örömben, hogy ez a tudattalan mozdulat ugyan megkímélt attól, hogy a napom hátralévő részét a balesetin töltsem, az égési osztály doktorait, az öreg pengekezű Freddy hamvas arcbőrének textúráját idéző büszttel szórakoztatva, azonban, a minden mögé is becsordogált másik három adag kávé útjának követéséhez, atomjaira kell majd szedjem az egész kurva konyhai apparátust…

Mikor már több mint tíz perce húzod az evezőt, de a dingi és a kikötő közti távolság a tizenakárhány csomós ellenszél miatt alig csökken valamit, és közben nem tudod nem érezni, hogy a bőröd elöl-hátul olyan feszes, mintha legalább három számmal ment volna össze a mosásban, a felülete ég akár azoké, akik napalmot használnak testápolónak, az ólomnehéz izomrostjaid közé pedig valaki éles kis üvegcserpeket hintett, akkor különösen cizellált átkok formájában idézed fel a drágalátos motortolvaj csacsók felmenőit…

Egyébként rettentő hálás vagyok a temészetnek, hogy olyan csodaszerek kitenyésztésével támogatja a nyomorom, mint az Aloe Barbadensis Miller húsos leveleinek felszíne alatt megbúvó büdös zselé. Amely ragadós gezemice, vastag rétegével tetőtöl talpig bepamacsolva fekszem most az árnyékban, és hűsítő ölelése hamarosan alkalmassá tesz a konyhám akkurátus szétszerelésének kihívására…

Címke , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: