Eltelt mégegy éjszaka, és ismét nem aludtam egy percet sem…
Ezúttal nem csak a háborgó belvilág inszomniájának köszönhetően, ma este ugyanis a külső körülmények sem voltak a legoptimálisabbak
A szigetek közt tomboló orkán erjű szél kavarta négy-ötméteres hullámokból a kistestvérek elérték az öblöt.
A délről támadó domborulatok, szerencsére megakadtak a móló hullámtörőfalán, így a kikötő és a strand ezen oldali része viszonylagos nyugiban maradt, az északi falon azonban egész éjjel üvöltöttek a szétcsattanó habok!
Az ilyen erős és gyors hullámok hangeffektjét nagyjából úgy kell elképzelni, mintha egy megvadult, vak tehéncsorda keresztülcsörtetne a pajta, deszka palánk falain, majd ezt a műveletet minden ötödik másodpercben teljes erőbedobással megismételné, a közötte eltelő időben pedig, szép óvatosan kamionokat görgetnének le keresztbe, sóderbányák kürtőjének meredek oldalán.
Albatros hiába van precízen délnyugatra beállítva, hogy az öböl bejárata irányából érkező swell ne dobálja nagyon a hajót, de ha ekkora a darálás, akkor a sziklákról visszaverődő vízmozgás, zabolátlan káoszhullámai, haránt telibe kapják a starboardot, ezeknek hossza, általában rövidebb, mint a két hajótest közti távolság, vagyis az egész bárka egy meghibásodott metronóm ütemére fog billegni, mint a kacsa picsája.
Ez nem csupán nyugtalanító, de cserébe nagyban felerősíti a hajó zajait is, ami a sziklákon dolgozó víz csattogó morajlásával kiegészülve még akkor is hatékonyan űzné messze az álmot, ha történetesen nem lennék idegi alapon kirekesztve ebből a programból
A kialvatlanság rátapos az ember tarkójára és esze ágában sincs levenni onnan, súlyos bakancsát, a szemeim nedves ólomgolyókként nehezednek a gödrük aljára, és mintha felhők lennének a számban. Mozgásom a fejlődésben kissé visszamaradott élőhalottak tétova vánszorgását idézi, a hangom – talán a téboly első jeleinek tudható be, hogy magamban beszélek – földalatti tárnák mélyéről visszhangzik. A periódikusan sorjázó ásítások extra adag könnyet préselnek ki a csatornájukból, amik a szemzugból folydogálókkal ellentétben a járomcsontom opdalán gördülnek lefele. Írás közben néha lezáródnak a szemhéjaim, nagyon nagyon szeretnék aludni, legalább két napon keresztül, egyfolytában, mint akit agyonvertek, de nem megy.
Ha ez így folytatódik szakemberhez kell forduljak, mert egyre ijesztőbb dolgokat produkál a szervezetem.
Szia Dávid. most is ébren épp? Hamarosan Canárián leszek, “összefuthatnánk” 9-én reggel érkezem, ne mtudom meddig maradok…. Dobj egy EMILT ha gondolod! 🙂