TÚLOLDAL

Valaki, az éjjel idekötötte ezt a kishajót elém.

Ez még önmagában nem is olyan különös, azonban, mikor a napi horgonyellenőrző úszkálás alatt lemerültem megnézni mi van, alig hittem a szememnek.

A csónak egy közel százötvenkilós betonkolonccal van lesúlyozva a fenékre, amiből sünmalacszerűen betonvasak állnak ki minden létező irányban. Még ez sem olyan fura, hisz bevett szokás, efféle olcsón kivitelezhető és viszonylag hatékony cementkimérákat használni mooring gyanánt. A meglepő inkább az volt, hogy a rögzítésre használt csuklóvastag kötél, négyízben volt körbetekeredve az aljzat homokjába mélyedt horgonyláncomon. Sokat törtem a fejemet azon, hogy ez ugyan, hogy a fészkes fenébe történhetett, de továbbra sincs semmi ötletem. A kibogozása nagyjából két és fél órába telt. Vagyis az összes pufferemet csokorba kötöttem, hogy emelőbójának tudjam használni és még így is csak egy tripla csigasorral tudtam a tüskés betonszart annyira megemelni, hogy átmozgathassam a lánc fölött, aztán az egészet lekötözni, hogy a láncot átdobhassam fölötte… A procedúrát még háromszor kellett megismételnem, hogy a vasmacsám szabad legyen. Valaki vagy nagyon sok enetgiát feccölt bele, hogy kibasszon velem, vagy sikeresen idomította a betonnehezékét térugrásra, az meg csak rossz helyen gyakorolta a tanultakat…

Viccet félretéve, az ilyesmi megvalósulása humán közreműködés hiányában, – figyelembe véve az ismert fizika vonatkozó törvényszerűségeit – teljességgel lehetetlen.

Az talán még nagyobb rejtély, hogy egy olyan szellemi Sancho Panzát, aki nem képes észrevenni, hogy tőle tíz méterre egy termetes vitorláshajó áll ki a vízből, nemmellesleg a felhasznált lánc végével összekötve, vagy mindennek tudatában, a fent leírt rögzítési megoldást helyesnek képes vélni, azt hogyan engedhetik hajókázni vagy egyáltalán a víz közelébe? Én speciel még azon is csodálkozom, hogy egy ilyen lény ilyetén csekély mentális erőforrások birtokában, miként tud különösebb külső segítség nélkül életbenmaradni. Szóval, a “Leticia 1” büszke tulajdonosa (A névválasztás is árulkodó lehet…) bizonyára úgy számolt, hogy a mooringkötelélnek a láncomra bogozása nagyban hozzájárul majd a csónakja biztonságához. Ami igaz is lehet, ha a dolognak csupán a puszta mechanikai aspektusát vizsgáljuk. Egyesek úgy tartják, hogy a homo sapiens sapienst többek között az a képesség különbözteti meg az állatvilág egyéb képviselőitől, miszerint képes a felhalmozott tapasztalatai segítségével különféle jövőbeli események predikciójára és döntéseit ezek függvényében módosítani tudja. (Arra a nem túlságosan összetett logikai folyamatra gondolok, amit a “mi történik majd, ha a vitorlás esetleg menni készül és elkezdi felhúzni a horgonyát” jellegű agyi tevékenység igényel.) Ezen túl, az itt figyelmen kívül hagyott, úgynevezett emberi tényező is rejthet némi veszélyt magában, ugyanis könnyen elképzelhető, hogy akadnak nálamnál kevésbé türelmes, hogy úgy mondjam, lobbanékonyabb habitussal rendelkező kapitányok, akik a fárasztó, hosszadalmas vízalatti felszabadítóakciókkal való pepecselés helyett, inkább levágták volna a kötelet a picsába, hagyván a csónakot a kövekre sodródni, esetleg, csak úgy a miheztartás végett, még léket is vernek az aljába.