TÚLOLDAL

Az eddigi legfurcsább hajósmelót végeztem el a napokban.
Vagyis segítettem Pieternek a felügyelete alá tartozó két vitorlás, kikötőből való evakuálásában. A Las palamasi kikötő legnagyobb ármánya, a szeptember elejétől november végéig tartó periódus, amikor a marina minden lakóját kibaszarintják, hogy legyen az óceánátkelő rallyra érkező krúzereknek elegendő hely.
A kipaterolás elég kíméletlenül történik, tekintet nélkül a hajók állapotára vagy tulajdonképpen bármire. ( Szegény szakadtvitorlájú, a törött ruddernek köszönhetően irányíthatatlan, működésképtelen motorú Albatrost is kibaszták minden lelkiismeretfurdalás nélkül)
A kikötőelhagyás pontos időponthoz kötött és nem ismernek kegyelmet.
Az ilyenkor kihajigált hajók zöme a marina melletti Alcaravaneras nevű öbölben vet horgonyt erre a három hónapra, ami persze, tekintettel a kikötő ezerhatszáz férőhelyes voltára, és az öböl szűkös méretére, egy nem teljesen veszélytelen óriáskáosz kialakulását eredményezi.
Ezért ha valaki biztonságban akarja tudni a hajóját, akkor érdemes mielőbb lecsapni a legjobb horgonyhelyekre.
Ha azonban valaki az elsők közt akar lenni akkor különböző fondorlatos módszerekkel kell az áhított területet lestoppolnia.
A terv az volt, hogy a horgonyzási tilalom feloldása előtti nap késő délutánján elhelyezni a hajókat, még mielőtt mindenki észbekap, hogy mennie kell és egyszerre próbálnak meg sokan hülyeségeket csinálni. A feladatom meglehetősen prózai volt, egy kis gumidingivel kievezni a kinézett pozícióra és megakadályozni, hogy azt mások foglalják el…
Így esett meg az a furcsa eset, hogy egy délutáni beszívott, sörözős csónakbólbámészkodással valakinek a segítségére lehettem.
Volt még pár delikvens, aki úgy gondolta, az az egy nap, ide vagy oda, senkinek nem tűnik majd fel, és megpróbáltak már hat körül beállni az öbölbe. Őket nem csak, hogy elzavarta, de a tilalom megszegéséért meg is bírságolta, a nagykikötő mólójának árnyékából sunyin előkerülő Aduana naszád. Miután a potyázókat kiebrudalták az öbölből, a vizizsernyákok is olajra léptek.
Mikor már elég messze volt a hajójuk, hogy elég kicsinek látszék a horizonton, és hétkor a kapitaneria irodája is bezárt, felcsörögtem Pietert, hogy most már hozhatja a szajrét! Hamarosan, szépen egyenként megérkezett a vitorlásokkal és precízen fixáltuk őket a legjobb spotokon…