TÚLOLDAL

A jó hír, hogy a motorok pöccre indulnak.
A rossz, hogy a kis erőmű berántása közben sikerült az oldalamat is berántani.
Annyira szerencsétlenül mozdultam, hogy nyomban le kellett feküdjek a cockpitbe egy kicsit, amíg a szemem elől eltűnnek a táncoló csillagok és elkezdek újra levegőt kapni.
Először azt hittem valami kósza ottfelejtett acéldarab nyársalta fel a tüdőmet, de hiába tapogattam az oldalamat nem állt ki belőle semmi és külső folytonossági hiány sem keletkezett. A motor halk duruzsolása és a közvetlen életveszélytől való mentesülés megnyugtatott annyira, hogy a viszonylag stabil oldalfekvést fenntartva elkússzak a mellékhelyiség gyógyszeres szekrényéig és megkerestem benne az egyetlen olyan dolgot, ami egy ilyen balesetben segítségemre lehet.
Ez pedig a még Thaiföldön vásárolt zöld, szúrós szagú masszázskrém.
Mikor a Thai füvesnéni portékái közt válogattunk, három ilyen kenőcs volt repertoáron, a hot, a veryhot és a veryveryhot. Talán mondanom sem kell, hogy a legerősebb cuccot hoztuk el…
Ránézésre olyasmi állagú trutyi, mint sztenderd soktigrisízű vietnámibalzsam, azonban a felkenése után nyolc tíz perccel nagyon is érzékelhetővé válik a különbség.
Történetesen olyan érzés, mintha finom friss napalmot maszatoltál volna szét a bőrödön, annyi differenciával, hogy a pörkölődő hús szagával nem kell megterhelned a kémiai ingerek feldolgozására tartott receptoraidat.
Nemtudom, hogy ez a lángoló gezemice, a húzódást képes e pozitív irányban befolyásolni, mindenesetre remélem, hogy legalább az egyik féle fájdalom hamarosan alább fog hagyni…