Amikor visszatértem a hajóra örültem, hogy mindent rendben találtam, de valahol mélyen mégiscsak motoszkált bennem, hogy túl szép ez így…
Nos a ma délutáni élelemfabrikálás alkalmával rá is akadtam a meglepire, amit a bérlők itthagytak nekem a sütőben.
Valaki ugyanis egy teljes hízóból kifolyatható zsírosszaft mennyiséget égetett bele az aljába.
A piacon kapható legagresszívabb zsíroldóvegyszer, három fémcsiszolópárna, egy hatospakk extradörzsiszivacs valamint másfél óra befektetett munka után, nagyjából sikerült eltávolítanom a makacs szennyeződés azon részét, ami nem olvadt bele végérvényesen a zománcba… Eztán boldogan, mint aki jól végezte dolgát, gondoltam visszarakom a megtisztított fenéklemezt és végre nekiláthatok a gyomorkorgást enyhítő estebéd elkészítésének. Örömöm sajnos nem tartott soká ugyanis a készülék begyújtását követő percben fekete füstpamacsok kezdtek felszállingózni az ajtó mögül.
Nem kellett nagyon tapasztalt öregindiánnak lenni a füstjelek dekódolásához, elég gyorsan rájöttem, hogy a zsírzuhatag nem állhatott meg a lesúrolt alkatrésznél, hanem bizony szépen belefolyt a gázégőtérbe, ahonnan nincs az az isten aki ki tudja pucolni.
Három kibaszott éven ketesztül áhítoztam egy sütőre a fedélzeten, nem volt egyszerű megszerezni, totál átalakítottam hozzá az egész berendezést, szigetelést építettem, gázt szereltem be, miegymás és most kúrhatom ki a kukába az egész hóbelevancot, mert valami csekélyértelmű, beleolvasztotta a szecsuáni kacsaánuszát és tetü volt kiganyézni belőle, amíg még lehetett.
Szétbasz az ideg!
Remélem ha az elkövető olvassa ezt a bejegyzést, most legalább kicsit szégyenli magát…
Most, hogy a sütőm kijátszott, de maradt egy tepsi nyers kakaós masszám…
Szóval csinált már valaki brownie-t serpenyőben?
TÚLOLDAL 