TÚLOLDAL

Dacára a türkiz haboknak, és a panellakások falát ékítő óriásposztereket idéző mesés, fehér föveny fölé hajladozó kókuszpálmáknak, a hidegtűrő, de mérsékelten melegrezisztens, vikingvérű entitások élete, nem csak játék és mese az egyenlítő környékén.
Sajnos úgy tűnik a Miliaria pirospöttyös, viszketgetős tünetegyüttese csak figyelmeztetés volt, és a szervezetem újabb sajátos stratégiát eszelt ki arra, hogy az Afrikaszerte tapasztalható forróság hatásai ellen még harsányabban tiltakozzon.
A melegtől szenvedő sejtek szakszervezete emelni látszik a tétet és az egyik hónaljamon már prezentálta is, hogy mi vár rám, ha sürgősen nem vetek véget az efféle klímán tartózkodásnak.
Az eddig kellemetlennek ítélt “heat rash” után bemutatta, hogy ennél azért hangsúlyosabb ütőkártyákkal is rendelkezik a nyomásgyakorlás terén, és második körben a Hidradentisz szuppurativa, hangzatos becenevű gusztustalansággal állt elő.
Ez a magyarul annyit tesz, hogy gennyes verejtékmirigygyulladás, amiről inkább nem mellékelnék fotodokumentációt a mélyen tisztelt nagyérdeműnek, mivel egyrészt alkalmas lenne a nyugalom megzavarására másrészt az emberek étvágyát nem akarom hetekre elvenni és hideglelős rémálmokra sem szívesen kárhoztatnám őket, valamint úgysincs raktáron tizennyolcas karikám a bloghoz.
Elég az róla, hogy a bőr alatt rejtező, érett csicseriborsó méretű zárványok formájában ölt testet, amik azon felül, hogy ocsmány, belepetézős idegenekről szóló szájenszfiksönyhorrorok vagy pusztító biológiai fegyverek bevetése után kialakuló, randa szimptómákkal rémisztgető katasztrófafilmek keményebb jeleneteit idézi, még kurvára fáj is, mivel meglehetősen rossz helyen jött elő.
Ezek a duzzanatok kemény, feszülő göbökként betokozódnak vagy szerencsés esetben kifakadnak, és elég visszatszító beltartalmuk távozása után már nem fájnak annyira, cserébe viszont takaros kis üreg marad a helyükön, remek, tágas, a védtelen belvilágomba nyíló bejáratot képezve a különféle kórokozók számára.
Bár a sósvízről azt mondják, hogy fertőtlenít, a
a helyi higiéniás állapotok mellett mégis viszonylag nehéz sterilen tartani, így a végső remélt gyógyulás bekövetkeztéig tuti gyulladásos állapotban marad.
Sajnos ilyenkor már nem sokat segít a ventilátor meg a nyíllalátlőttfejűkígyós, hűsítő hintőporral való izzadásmérséklés.
A testemben burjánzó ármánnyal szemben viszonylag eszköztelen vagyok, leghatékonyabbnak vélt fegyverem, egy, még Thaiföldről megmaradt akne (nem akana) mentesítő arclemosó gél és egy ezüstionokkal (!) dezinfekcionáló, és mindemellett még supercool-ként is hirdetett, de erősen nagypapapacsuli szagú aftershave, amivel rendre tisztogatni meg bacimentesíteni próbálom a fertőzött területet, de leginkább mégis a lelkiismeretem megnyugtatására alakalmas csak.
Azt már csak remélni tudom, hogy a kis rebellis verejtékmirigyek nem tartogatnak ennél is komolyabb adukat a leosztásban, mert már ezekkel az ármányokkal is elég megterhelő együttélni.