Mondják, hogy Afrika az arikaiaké, ez a kijelentés bizonyos aspektusból lehet akár igaz is, véleményem szerint azonban, Afrika leginkább az ízeltlábúaké!
Mindenféle szúnyogok, egyéb zümmögők, hangyák, pókok, sáskák, bogarak, de leginkább a legyek hazája. Soha, sehol nem láttam még ilyen mennyiségű repülő izét, pedig melóztam vágóhídon, sőt aludtam már részegen, félmeztelenül tisza ártéri csalánosban…
A szúnyogok légióinak távoltartására léteznek különböző, többé-kevésbé hatékony eljárások, de például a legyekkel semmit nem lehet errefelé csinálni,
Vagy folyton hesegeted őket, mint egy szélütött, és az állatvilágból ellesett módszerrel próbálod elüldözni őket, vagyis különféle irányított izomrángásokat fejlesztesz ki, a szervezetednek akár erre alkalmatlannak tűnő pontjain is, ami nem csak, hogy nem egyszerű, de a megannyi erőfeszítés ellenére rendkívül ideiglenes megoldást jelent csupán. Ugyanis a legyek hihetetlen fejlett célkövetési szuperképességüket kihasználva, pár másodperc elteltével miliméterpontosan ugyanott landolnak ahonnan elzavartad őket…
A másik lehetőség, példát venni a helyiek bölcs beletörődéséről, és megpróbálni nem tudomásul venni a kis zümmögő entitások jelenlétét.
Sajnos a harci-zen leszarásnak ilyen magas grádicsaira még nem sikerült felhágnom, kiváltképp ha az arcomon szándékoznak randalírozni, így marad az epilepsziagyanús testmozgás, a tikkelés, meg a levegőnek integetés.
Szerencsére akadnak, olyan képviselői is ennek a törzsnek, akik a legyekkel ellentétben rendkívül impozáns megjelenésűek ezért legalább fotózni érdemes őket.
Álljon itt egy kis válogatás azokból a szépségekből, akik az éjjeli lámpa fényének meghívására érkeztek a gekkók svédasztalos vacsorájára a konyhánkba, a mosogató fölé, és felfalatásuk előtt még sikerült lekapni őket impozáns alkalmi ruháikban. Valamint egy-két fotó, pár másik haverról akikkel úton útfélen összetalálkoztam.
TÚLOLDAL 