Pár újabb kép a srácokról, akikkel együtt dolgozunk.
Kezdjük rögtön a sort egy halacskával, aki ugyanabba a rendbe tartozik mint a Tűzhalak, skorpióhalak vagy éppen a múltkor tárgyalt kőhal is.
Vagyis a skorpióhalfélék vagy sárkányfejűhal-félék (Scorpaenidae) közé.
Ő a Krokidilhal (Cymbacephalus beauforti) avagy De beaufort’ flathead.
Ezt a képet azért is választottam, mert ez a lény általában az aljzaton szeret heverészni és a legtöbb fotón alig különíthető el az őt körülvevő homoktól, amibe szinte teljesen beleolvad, itt viszont a zöld háttér látni engedi őkelme karcsú vonalait és jobban látszik miért is hívják laposfejűnek…
Van még neki egy igen érdekes tulajdonsága, ami csak akkor látszik igazán ha elég közelről nézzük. A viszonylag nagy gülü szemei előtt furcsa lebernyegeket visel, amolyan szempillaszerűen, leginkább azért, hogy a messziről is jól látható, sötét pupillájának megtörje a körvonalát evvel is segítve a rejtőzködést.
A szem a “lélek tükre” a halaknál is, sokan álcázzák magukat evvel illetve ehhez hasonló, módszerrel. Vannak akik a szemes megtévesztést a hatékonyabb vadászat eszközeként használják, mint például ez a lebernyeges moszatfoszlánytól nehezen megkülönböztethető Ambon skorpióhal (Pteroidichthys amboinensis). A fehér spotok egy sokkal kisebb teremtmény szemeire emlékeztetnek, míg a hal nagy vizslató szemei láthatatlanok maradnak a préda számára
Vannak akik épp ellenkezőleg, nagyobb szeműnek akarnak látszani, hogy ezáltal veszélyesebbnek tűnjenek, vagy egy lehetséges ragadozótámadás esetén a testük egy kevésbé létfontosságú felületére irányított figyelemmel redukálják a veszteségeket. Így tesz például, a valamilyen “érthetetlen oknál fogva” négyszemű pillangóhal névre keresztelt (Chaetodon capistratus) tünemény is, farkúszója közelében elhelyezkedő nagy szemfolt alakú mintával és a valódi látószervét álcázó sötét sávval
TÚLOLDAL 