Délutáni gyümölcs és egyéb tápanyagbeszerző körutunk folyamán, arra lettünk figyelmesek, hogy a partközeli, általában kocsimosásra használt placc mögött rögtönzött focipályán, felállt egymással szemben a Paje Newboyz, és Jambiani labdarúgócsapata.
Ők ugyan nincsenek érdemtelenül kitömve milliárdokkal, Nem építenek nekik fatornyos VIP arénát, nincs fűthető gyepük sem (Bár itt az egyenlítő mellett, talán inkább hűthetőre lenne szükség), sőt tulajdonképpen semmilyen füvük nincs, (Maximum az, amit a raszta bro-k elszívnak a mérkőzés előtt, hogy jobban guruljon a labda.) van helyette hepehupás, koralltörmelékes homok, meg pár szép karcsú pálmafa, ami a játéktér bizonyos pontjain véletlenszerűen kimered a pálya, vakító fehérségű, durva, salaknál kicsit abrazívabb felületből. Mégis mozgalmas, élvezhető játékot nyomtak.
A játékosok kb fele mezítláb, a másik fele hevenyészett gumicipőkben sorakozott fel, azonban az összes legény láthatóan szívből, örömből focizik, ráadásul a körülményekhez képest nem is rosszul.
Jó pár tízezer Tanzán shilling-et tennék rá, hogy ennek az afrikai zsákfalunak a kis szedett-vedett kompániája, még a fent említett nehezítésekkel együtt is legalább döntetlent játszana, a mi elég biztos aranylábakon álló nemzeti tizenegyünkkel, ha pedig a válogatottunk, hozzájuk hasonlóan fedetlen talppal kényszerülne kiállni ellenük, akkor valószínűleg csúnyábban kikapnának, mint Andorrától, Luxemburgtól vagy egyéb fajsúlyos labdarúgópotenciállal rendelkező miniállamoktól.
TÚLOLDAL 