Most, ha már a honi kormány kedves kis emberbarát rendelkezése okán újra lehet a magyarság miatt szégyenkezni és újfent célkeresztbe kerültek a hajléktalanok, akkor én is hozzátennék valamit, ami csak nagyon közvetetten kapcsolódik a témához, cserébe viszont sokkal vidámabb és semmi köze Magyarországhoz, ha csak az nem, hogy egy onnan elszármazott ember tudósít róla.
Itt is találkozni ugyanis a hontalansággal, persze egész másféle formában és ezúttal teljesen természetes módon, mégpedig a házatlan csigák kapcsán.
Kevesen szeretik a hajléktalanokat, így van ez az ingatlannal nem rendelkező puhatestűek megítélésével is, legalábbis a szárazföldön, nyálkás kis randa csúszmász izék, amik megrágják a veteményt, összetaknyozzák a leveleket és tucatszám döglenek bele a vízaknába.
PFÚJ!
Persze ki a fene szeretné ezeket a dögöket, vagy gondolná, hogy a meztelencsigák bárki számára is érdekesek lehetnek?
Valószínűleg az emberek jelentős része hasonlóan gondolkodik erről, legalábbis azok, akik keveset búvárkodnak.
A vízben ugyanis minden teljesen máshogy van, egyrészt kevesebb a konyhakert, amit félteni kell tőlük, másrészt itt ezek a lények nem csak földszínű vagy zöldesbarna visszataszító, nyálkás-húsos slejmek, hanem az óceánok valódi ékkövei.
Ráadásul született hobók, eszük ágában sincs szállóra menni, szobát bérelni vagy bármi egyéb hajlékkal kapcsolatba kerülni, csak úgy szabadon életvitelszerűsködnek a vízterületen.
Minden tropikus tenger, de az Indiai-Óceán mindenképpen híres ezekről az apró színpompás kis csodákról, vagyis a csupaszkopoltyús csigákról (Nudibranchia)
Bevallom, az, hogy szánjak egy bejegyzést ezeknek a tüneményeknek, nem csupán a “csövestörvényen” való megrendülésem okán jutott eszembe, hosszú ideje készültem bemutatni ezeket a furcsa élőlényeket, de velem született lustaságom okán, ez rendre elhalasztódott. Viszont a gyomorforgató hungarohírek olvastán a bensőmben felhorgadt harciideg levezetésére kiválónak bizonyult a régóta halogatott fotóválogatás.
Közrejátszott egyébként, annak az öröme is, hogy a minap sikerült találkoznom kettő darab Hexabranchus sanguineus-sal
vagyis a tengeri csupaszcsigák igazi godzilláival.
Ők a többi miniatűr szivárványcsiguszhoz mérten tényleg bazinagyra tudnak nőni.
Amolyan “Dévidetembórós” fordulattal élve: Truly the biggest gastropods who ever lived in the endless oceans of our wonderful blue planet”
A mai példányok, olyan hatvan-hetven centi hosszúak lehettek.
Még soha nem láttam belőlük ekkorát, szerencsémre csupán egy búvárom volt, és az is olyan, akivel sokáig lehetett ezt az álomszerű képet bámulni, ahogy ez a színpompás, puha palacsinta hat kopoltyúját lassan himbálva siklik a korallerdő felszínén.
Ezt a fajt spanish dancer-nek is becézik, ugyanis, amikor épp nem az aljzaton araszol hanem a nagy kék víztömegben próbál helyet változtatni, (ez általában olyankor csinálja mikor menekül) akkor az úszásnak csak fenntartásokkal nevezhető, ritmusos hullámzása, a flamenkótáncosnők fodros szoknyájának forgatását idézi.
A lenti felvételen látható hogy amennyire hajléktalanok annyira hajlékonyak is…
Megdöbbentően érdekes.
Mai vendégeink a lakhatási problémákkal küzdő szerencsétlenekkel, abban is hasonlóságot mutatnak, hogy mindenfélélét összeszednek, ami esetleg még hasznos lehet számukra és ezt rendre magukkal is hurcolják.
Összeguberálnak például mindenféle mérgeket, ugyan nem alacsony minőségű égetett szeszek vagy hitvány kannásbor formájában, hanem a korallok és szivacsok struktúrájából elcsent különböző toxinokat építik be a saját szervezetükbe, amit később kiválóan hasznosítanak a ragadozókkal szembeni védekezésben.
Egyes fajaik ezt gyűjtögetést olyan mesterszintre emelték, hogy bizonyos algák kloroplasztját ellopva és azt a saját bélhámukba integrálva olyasmire képesek, amire az állatok országának rajtuk kívül, egyetlen képviselője sem. FOTOSZINTETIZÁLNAK!
A ilyen napelemes szupercsigák némely géneket is átvesznek az algáktól, s azok révén a szükséges fehérjéket maguk állítják elő, hogy a lopott plasztiszaik működőképesek maradjanak.
van itt még pár csinos kis fenevad, akiket különböző búvárvendégek vízalatti kamerájának jóvoltából megoszthatok a mélyen tisztelt nagyérdeművel.
Nem csupán a színeik és elképesztő változatosságot mutató megjelenésük lenyűgöző
de még az utódlást is nagyon esztétikus virágszerű petegirlandok formájában vezetik elő.
TÚLOLDAL 