Az elmúlt pár merülésen egyszerűen nem lehetett nem észrevenni, hogy elszaporodtak a zselélények, apró testüket ide-oda sodorták az áramlatok és most épp itt kötöttek ki. Millió számra tenyésznek most errefelé, sugaras szimmetriájú nehezen körülírható alakzataik pulzáló mozgással lebegve körülöttünk fátyolossá változtatják a felszín közeli vizeket. jobbára csak pár milliméteresek, de vannak köztük teniszlabda méretűek, sőt néha annál is nagyobbak.
Viszonylag szűk körű azon élőlények tábora, akik szabad szemmel megfigyelhetőek belülről, ráadásul úgy is, ha épp nincs nálad egy kompjutertomográf, és még csak ki sem nyitod őket, valami éles hegyes tárggyal.
Na a bordás medúzák (Ctenophores) és telepes medúzák (Siphonophoraes) többnyire ilyenek. A tengerek világa hemzseg az idegenszerű organizmusoktól, de azt hiszem a polipok után ők a befutók az “alien contest”-en.
Transzparens szervezetük egy kis fénnyel átvilágítva felfedi egyszerű szerveik varázslatos kis részleteit.
A búvárlámpa fénynyalábja szivárványszínben pompázó kis karácsonyfaizzókká változtatja őket. Ugyanis apró csillóik mozgása megtöri, elemeire bontja a fehér fényt és lüktető kis fénykavalkád bontakozik ki a kis kocsonyák belsejében.
Mindez még akkor is lenyűgöző, ha folyton beleakadoznak a szakállamba…
TÚLOLDAL 