TÚLOLDAL

El is felejtettem beszámolni róla, hogy főnökein elutazásával, szóval még szeptember közepén, felköltöztünk a jelenlegi otthonunkul szolgáló Pole-pole villa felső szintjére.
Az emeleti rezidencia, a nagyobb terasszal járó kényelemmel együtt egyéb extrákat is tartogat.
Mivel itt plafon helyett, a helybéli építészet egyik jellegzetessége, a botokból összerótt tetőszerkezetet fedő, pálmalevélfonatból készült burkolat borul a fejünk felé, ezért folyamatosan számolnunk kell a levélsorok közt megbúvó ízeltlábúak, és egyéb vendégek fokozott jelenlétével.
A szigeten egészen egyszerű gerendaszerűségeket használnak a fedélépítésre, vagyis a gyorsan növő egyenes törzsű és ágú kazuárfák darabjait, pont úgy építik be, ahogy épp találták őket. A csapolás és egyéb trükkös illesztési formák teljesen ismeretlenek errefelé, helyette a kókuszkötél és a kétszázas szeg hagyományos megoldásait részesítik előnyben, ez utóbbit viszont mesterien alkalmazzák.
Egy délután leforgása alatt képesek ketten-hárman, komplett ácsbrigádok munkáját elvégezni, aminek eredményétől ugyan, egy civilizáltabb ország statikusának kicsit összezavarodna az EKG-je, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szerkezetek ennek ellenére kiállják az idő próbáját. A faanyag nincs megmunkálva, általában csak a kérget távolítják el róla és favédőszerek, vagy egyéb kezelés híján teljesen BIO-nak mondható.
Ezt a természetközeli bánásmódot a faállományon élősködő rovarok felettébb értékelik, és elismerésük jeléül keresztül-kasul is lyuggatnak bármit, amit csak érnek, tetemes mennyiségű fűrészporszerű szúszarral hintve be mindent, ami csak a tető alatt található. Ezt úgy kell elképzelni, hogyha nem lenne nekünk itt Rehenna, a szorgos takarítónőnk, akkor ezek a folyamatosan szitáló apró melléktermékek, egy hét leforgása alatt legalább egy centi vastagon borítanák a terasz teljes felületét.
Természetesen a matracunkat tartó konstrukció és az ágydeszkáink sem mentesek ezektől a farontó bogárkáktól, egyes példányaik például olyan hangokat hallatnak, ami alapján nem szívesen találkoznék velük szemtől szembe egy sötét sikátorban.
Ugyanis a nekik tulajdonított állítólagos kedves percegés helyett, a tevékenységüket sokszor olyan hanghatás kíséri, mintha egyszerre teniszlabda méretű darabokat harapnának ki a fekhelyünk tartóoszlopainak belsejéből.
Az új kéró valódi előnyeinek sorához tartozik az is, hogy itt a konyha házon belül van, így nem kell a hátsó, kis, közös főzőhelyiségig zarándokolni a reggeli kávéért, és vacsorakészítés közben sem kell az alapanyagokkal ide oda rohangálni a hűtő és a tűzhely között.
A fürdőszoba tagadhatatlan kényelmi felszerelései közé tartozik a vécétartály töltőmechanizmusához csatlakoztatott, nagynyomású seggmosó tömlő is, ami nem csak az elhasznált wc-papír mennyiség redukálásával teszi környezetbarátabbá az ürítéseinket, de például a szörnyű fosókór idején sűrűn ismételt székelések alkalmával rendre foganatosítandó ánusztörlés irritációs faktorától is megkímélt. (Furcsán hangzik, de enélkül a készség nélkül valószínűleg úgy nézett volna ki az alfelem, mintha naphosszat egy működő láncfűrészen ücsörögtem volna, ami úgy-amúgy, nem csak, hogy kurva kellemetlen élmény, de a végbélnyílásom felhámjának folytonossági hiányai, kiváló lehetőséget szolgáltathattak volna arra, hogy a krónikus diarrhea-nál súlyosabb fertőzést okozó, rémséges afrikai kórokozók is utat találjanak maguknak a belvilágomba és ismeretlen betegségek formájában komoly dúlást vigyenek végbe a legyengült szervezetemben.
Nemmellesleg az is igen komikusan hatást váltott volna ki, ha a búvárturisták színe előtt, a lágyéki kopásnak köszönhetően úgy tudok csak mozogni, mint egy aranyeres Old Shatterhand, aki két hét, nehéz terepen való, megszakítás nélküli lovaglás után, először kászálódik le a nyeregből.)
Szép nagy ebédlőasztalunk is van, szóval akár vendégeket is fogadhatnánk, ha épp lennének a szigeten barátaink…
Az persze már nem a bútor hibája, hogy nincsenek, és a társasági vacsorák helyett, inkább csak az elektromos kütyüjeink táplálására szolgáló kábelek, és egyéb efféle szirszarok erdeje terpeszkedik rajta.
Van egy remek keverőtárcsás mosógépünk is, ami ugyan nem működik, így az öltözékünk tisztántartásában nem nyújt túlzottan nagy segítséget, cserébe annak a  tetején is kiválóan lehet különféle kacatokat tárolni.
Két kényelmes kanapé is része a berendezésnek, ami napszálltáig kifogástalan pihenőhelyül szolgál, szürkületben azonban, a szúnyogűző füstölők használata ellenére is felhőkben támadó vérszívók hada elől, már inkább érdemes a hálószoba szúnyoghálóbaldachinos oltalmába menekülni.
A földszinti lakhoz mért jelentős eleváció okán kilátunk a biztonságunkat óvó erődítmény négyméteres betonfala mögül, így az előttünk terpeszkedő épület és a pálmák közti szegleten, még az indiai óceán türkizét is szemrevételezhetnénk, ha még a vízen töltött hosszú munkanapok után is ezt lenne kedvünk bámulni. (Ez persze csak tréfa, hiszen szerelmes vagyok a tengerekbe és ezt a napszaknak megfelelően változó árnyalatú, folytonos mozgásban lévő, varázslatos színkavalkádot teljességgel lehetetlen megunni.)