TÚLOLDAL

Már javában besötétedett, amikor láttam a salvamento hajót befutni a nyílt vízről, egy kis vitorlás volt az oldalára kötve.
A mólóhoz parkolás után megmutatták a megmentett túlsúlyos emberkét az időközben a helyszínre érkezett rohamkocsi dolgozóinak, de azok semmi rendelleneset nem találtak nála, úgyhogy a lábán távozhatott.
Legnagyobb meglepetésemre a kishajó másnap sértetlenül, működő motorral pöfögött be az öbölbe és elkezdett lehorgonyozni.
Eddig nem is lett volna semmi furcsa a sztoriban, láttam már ilyet elégszer, (Bár a “Delfin team” elnevezés valahogyan aggályokat ébresztett bennem. Van ilyen, allergiás vagyok a delfin elnevezésű dolgokra. Ez egyáltalán nem a valódi vízi emlősökkel van kapcsolatban, hanem  régi, gyermekkori traumára vezethető vissza, az apám ugyanis megszállottan rajongott minden delfinekkel összefüggésbe hozható giccsért és nem restellte telerakni ezekkel a kis borzalmakkal a lakás minden lehetséges pontját. Mint később kiderült a félelmem nem volt alaptalan.)
Az érdekesség része ott kezdődött, amikor a process még másfél óra elteltével is pontosan ugyanott tartott, ahol elkezdődött, hozzáteszem nyugodt szélmentes körülmények között.
A körbe körbe motorozgatás és a sehogyansem sikerülő vasmacskavetés időtartama  végül meghaladta a három órát, ekkor a kapitány belátta, hogy képtelen megbirkózni evvel az embert próbáló kihívással és feltelefonált valami tio-t a kikötőből, hogy segítsenek neki megoldani a helyzetet.  (A regisztrációs számából ítélve tenerifei, de ha a közeli szigetről idejutást is csak a mentőhajóval együtt sikerült valahogy abszolválni akkor itt más gondok is lesznek.)
Uncsitesó jött is, maszkkal, lemerült, odakötözte őket valami vízalatti betonkolonchoz, de úgy, hogy Albatrostól kb. hat méterre legyenek.
Ettől nem igazán lettem feltétlenül nyugodt.
Az eddigiek sem töltöttek el túl mély bizalommal, a következő mozzanat azonban meggyőzött arról, hogy a csávókám nem csak tök krumpli a hajózáshoz, de úgy általában nem az eszéért fogják elrabolni.
Beleült a dingijébe, egyenesen az orrára, a súlyos test szinte a vízfelszínig préselte a kiegyensúlyozatlan gumicsónak elejét, kishíján felborult az ügyetlen csetlés botlás közepette.
– Hú-ha ez aztán a furcsa megoldás – biztos nem fér el az evező a hasától, ha a padra ül, – gondoltam magamban – de legalább szabályosan a hátát mutatta a menetiránynak, ahogyan az evezős készségekben szokás, és ez felcsillantott némi reményt arra vonatkozólag, hogy egyszer valamilyen módon csak ki fog jutni a partra. Amikor azonban húzás helyett, elkezdte tolni a lapátokat és a dingi kevésbé áramvonalas farával, bénán, tolatva evickélni a kikötő irányába, akkor már egészen biztos volt, hogy ennek egy gumikacsát sem szabadna a kezébe adni, nem, hogy vitorláshajót.
Másnap a rendes reggeli úszásom alkalmával kiderült, hogy a kapitányúr segítője sem volt a legélesebb kés a fiókban, ugyanis a “delfincsapatot” irányba tartó kötelet sikeresen ráseklizte az én hátsó horgonyom láncának a közepére.
Mikor jeleztük neki, hogy – hahó hombre, azért ez így nemigazánleszjó – akkor még neki állt feljebb, hogy az lehetetlen a tio tegnap jól megcsinálta, meg hogy ért hozzá…
Mire mondtam, hogy én meg épp az imént néztem meg, és bizony van némi rutinom a saját horgonyom felismerésében, úgyhogy jó volna mielőbb lekötni róla a hajódat.
Erre persze megint hívta a csodagyereket, aki végül kicsit hátrébb csomózta a kötelét valami másik vízalatti nehezékhez. (Amely mooringot egy, az ünnepnapokon az öbölbe horgonyzó ismerősnek segítettem megcsinálni a múltkor, Sebaj az ügyben majd veszekedjen inkább a hétvégi szomszéddal.) A hajó még így is aggasztóan közel van a miénkhez, de nem akarok ezekkel a szerencsétlenekkel bajlódni, hiszen úgysem tudnák önállóan arrébb parkolni a bárkájukat és a tapasztalat azt mutatja, hogy a kis “sidekick” segítségében sincs túl sok köszönet, szóval inkább majd én viszem arrébb Albatrost.
Valami azt súgja, hogy ezekkel a tagokkal lesz még gond elég. Az ilyesmi megjósolásához meglehetősen jó érzékem van, bár az előzményeket látva ehhez nem szükségeltetik Sherlock Holmest megszégyenítő éleslátás…