Az egyszeri és megismételhetetlen, csodálatos életemben való lassú előrehaladást jelző évfordulók alkalmával rendszeressé vált, “szülinapiönarcképrajzolás” hagyományainak hódolva, idén is megpróbáltam az elmúlt esztendő tapasztalatát és a jelenlegi pillanat hangulatát egyre vénülő fizimiskámra dermeszteni. Mivel ez az utolsó ilyen alakalom, amikor még hivatalosan is középkorúnak nevezhetem magam, ezért rögtön három firkán örökítem meg öregedő ábrázatomat…
A témaválasztásban nagy szerepet játszott, egyrészt a hajótulajdonos kipi-kapitányság tengerimajomság immáron három évessé válása, valamint a kajütablakon kora reggel betűző napfény, az idősödésemmel egyenesen arányosan késztet idő előtti ébredésre, így egyre sűrűbben kell bevetnem a “vakondjelmezt”…
TÚLOLDAL 