TÚLOLDAL

A múltkori meghiúsult költözést, illetve költözés helyetti összecuccolást, most sikerült megismételni, azonban most a helyváltoztatás is sikeresnek bizonyult. Tulajdonképpen visszaköltöztettem magunkat abba az apartmanba, ahol a Jai bungaló színhely előtt laktunk.
Az átcihelődést leginkább az motiválta, hogy a valódi, meleg-száraz évszak időjárási körülményei olyan mértékben tették lakhatatlanná a kis bungi belső klímáját, hogy azon egy regiment ipari ventilátor sem tudott volna úrrá lenni.
A régi-új hely gangja alatt csörgedező kis patak közelsége, valamelyest enyhít az elviselhetetlen hőmérsékleten, és itt legalább a két különálló oldalon elhelyezkedő ablaknyílás jóvoltából még kereszthuzatot is lehet csinálni. (Valamint még ezer baht-ot is spórolunk a lakbéren.)
Amilyen a formám engem is a legnagyobb forróságban sanyargat az egészségügyi ármány.
Talán a sors fintora, hogy míg odakint olyan perzselő kánikula tombol, hogy a kóborkutyák sem tudnak megállni a süppedőssé vált izzó aszfalton

addig én aléltan fekszem a szép új otthonunk méretes franciaágyán, ugyanis az a kellemetlen torokkaparás, amit a legutóbbi túrán sikerült beszereznem, a saját izzadtságomnak a kabin légkondicionálója általi magamra dermesztésével, az mostanra ocsmány, hurutos dögvésszé evolválódott a légzőrendszerem labirintusában.

Szóval jelenleg lázasan agonizálgatok, és olyan nem eviláginak tűnő dolgokat köhögök fel, amikkel nem szívesen találkoznék, mondjuk egy elhagyott, sötét sikátor mélyén, de még így napvilágnál is elég rémisztőek látszanak, talán remek modellül szolgálhatnának, azon Lovecraft-i ősborzalmak megformálásához, melyek a Kadath fagyos pusztasága alatt kígyózó, ódon tárnák bűzlő homályában tenyésznek.
Még huszonnégy órát adok az immunrendszeremnek, hátha addig az autoexorcizmusom fortélyai kifejtik kedvező élettani hatásukat.
A procedúra leginkább az emberevő törzsek férfivá avatási szertartására emlékeztető barbár rituálé, ami egy, a metabolizmust serkentő duplakávé bevitele után,  – a tömegpusztító fegyverek megengedett menyiségére vonatkozó nemzetközi egyezmények kvótáját jócskán meghaladó mértékű – extra adag paprikaszósszal dúsított, tűzforró zöldcurry és a (közel letális dózisnak számító) tizenkétcsilis papaya salátának az agyolvasztó déli napsütésben való együttes fogyasztásában merül ki.
A technológia, az ezen az éghajlaton, csak konstans irrigációs öntözőrendszerként működő bőrpórusokat, egycsapásra spriccelős kerti locsolóvá változtatja és nagyjából az adott testnyílásokon kiengedhető váladékok együttes gátszakadását idézi elő. (Amolyan csináld magad Thai tisztítókúra)
Ezért nem árt előtte, némi hidratálásképp meginni öt-hat liter vizet és bekészíteni pár bruttóregisztertonna papírzsebkendőt, ugyanis a menü fogyasztása közben, garantáltan  tekintélyes tócsányi levet enged a szervezet, és a járulékos, üzemi mennyiségű könnyestaknyosnyál felfogására is érdemes felkészülni.
Ha ez a drasztikus műnépi gyógymód sem képes kiűzni a tüdőmből a gonoszt, akkor kénytelen-kelletlen a helyi gyógyszertár panaceáihoz fogok folyamodni, bár őszintén nem nagyon bízom az antibiotikumokban, főleg idegen országok, ismeretlen, kétes összetételű vegyszereiben, de nem igazán lehetek dögrováson a szezon talán utolsó pénzkereseti lehetőségét biztosító időszakban…