TÚLOLDAL

Pár bejegyzéssel ezelőtt azt állítottam, hogy egy fél évre biztosan megint ignorálni fogom a magyar vonatkozású híreket. Aztán közbejött ez a választósdi.  Úgy alakult, hogy a mi szavazatunk csak abban az esetben lett volna leadható, ha vesszük a fáradtságot és utazunk párezer kilométert, három teljes napon keresztül. Aztán ebbe persze beleszólt a munka és a pénz, ugyanis három napig nem dolgozni, de helyette az utazásra elkölteni egy hónapnyi keresetet legalábbis elgondolkoztató beruházás.
Főleg abban az esetben, ha az ember az alkotmányos  alptörvényes jogával élve, sajátmagának arculköpése és komolyabb gyomorproblémák nélkül, kizárólag egy olyan viccpártnak titulált szerveződést tudna támogatni, ami létéből kifolyólag utasítja el a NER- platformos bábszínműben való tényleges részvételt, azonban nullaszázalékos statisztikai esélye van, nemhogy a kormányzásra de még a parlamentbe jutásra is.
Így inkább lemondtunk a hosszú és feleslegesnek tűnő túráról, és én annak rendje és módja szerint el is feledkeztem az egész hacacáréról.
Aztán, mikor a választást követő hajóstrippről visszatérőben a telefonok elkezdték újra birtokba venni a partközelben egyre sűrűsödő térerőt, és az üzenőfalamat sűrű pittyegés közepette ilyen narancssárga színű Magyarország térképek lepték el, akkor azért egy kicsit leblokkoltam.
Őszintén szólva már régóta nem vagyok valami nagy véleménnyel a nagymagyar átlag mentális képességeiről, de azért erre az éjsötétségre mégsem számítottam.
Úgy gondoltam, hogy ez a “lopj el egy országot és fogd rá a Gyuszira” kormányzási stratégia, még abban az esetben is a történelem szemétdombján végzi, ha a honpolgárok egy jelentős része Stockholm szindrómás gyakorló elmebeteg, aki akár egy zacskó választási burgonyáért is szívesen eladja az anyját egy orosz sertésfeldolgozó üzemnek.
Tévedtem.
Úgy tűnik, annak a szánalmas kis szellemi és morális mélygarázsnak, ott a Kárpátok ölelésében, tényleg erre, az arrogáns, opportunista, műveletlen segédhernyókból összetapadt gengszterkonglomerátumra van igénye, meg a tömeggyilkosokkal bratyizgató, türhő-tahó, törpe nagytestvérükre.
Nem voltak nagyon magasan szárnyaló elvárásaim, de ez az eredmény minden várakozásomat alulmúlta.
Legalább kiderült, hogy a szar mégis finom, ennyi döglégy biztosan nem tévedhet.
Gratulálok!
Jó étvágyat hozzá polgártársak!
(Így mondjuk nem lesz nagy kihívás évekre távolmaradni a honi közélet híreitől…)