TÚLOLDAL

Vannak dolgok, amiknek létezéséről sokkalta később értesül az ember, mint ahogyan az ideális esetben megtörténhetne. Persze, ahogy a népi adoma is hirdeti: jobb később, mint soha, de ebben az esetben például sokkal célravezetőbb lett volna az előbb, mint később, legalábbis tengernyi bosszúságtól tudott volna megkímélni.
Ugyanis elég régen elhagytam, a hűvös vagy éppen gecihideg ősszel, szürke, vérfagyasztó telekkel (néhanapján tavasszal) kecsegtető Kárpátmedencét és lecseréltem azt, egy konstans kellemes időt ígérő szigetre, és azóta is, inkább csak egyenlítőkörnyéki helyeket igyekszem látogatni.
Teszem mindezt annak ellenére, hogy vikingvérűségben szenvedek, ami azon kívül, hogy nagyjából bárhol, Svéd, Norvég vagy egyéb skandináv terület szülöttjének néznek, leginkább a hideggel szembeni nagyobb tűrőképességben merül ki.
Ez a tulajdonság, vagyis a komfortzónám hűvösebb intervallumban való elhelyezkedése, sajnos maga után vonja azt a sajnálatos mellékhatást, miszerint annak a bizonyos kényelmi hőtartománynak a felső határa is alacsonyabban helyezkedik el mint az megszokott, vagyis az átlagemberek számára ideális hőfokot én túlságosan melegnek, a számukra melegnek titulált környezetet pedig egyenesen fullasztónak érzem.
Ehhez az egészhez hozzájárul még az a sajátos szervezeti összeférhetetlenség, ami a hőérzetet biztosító ingerületátvivő rendszer és az agyam jutalomközpontja között áll fent, vagyis, az alacsonyabb hőmérséklettel szembeni nagyobb tolerancia dacára, kimondottan rühellem a hideget, a meleget pedig szeretem, még ha nehezen viselem is, és izzadok benne, mint egy jókora ménesnyi igásló egyszemélyben.
Szóval, lényeg a lényeg, közel nyolc évet kellett várnom erre a találkozásra, ami a napokban realizálódott, köztem és a nyílvesszővel átlőtt fejű piton márkájú, PRICKLY HEAT (malária/hőkiütés) fantázianevű hűsítő hintőpor közt. (A szerencsés találkozás persze csak és kizárólag Hajni közbenjárásával jöhetett létre, hiszen én a boltokat járva, pragmatikus vásárlóként, elsősorban a felfalható dolgok iránt érdeklődöm, így a pipererészleg polcai mellett jobbára úgy suhanok el mintha ott sem lennének.)

Szenvedélyes szerelem szövődött köztünk, rögtön az első aktus után…
Zseniális feltalálóit azonnal felterjeszteném Nobel békedíjra, vagy bármi hasonlóra, ami a világ megváltásában, az áhított nagyobb jóhoz való közeledésben, jelentős szerepet játszó találmányok korszakalkotó kiötlőit megilleti. (Kifejlesztői, talán még a Templeton díjra is sikerrel pályázhatnának, hiszen a termék, a legnagyobb verejtéktermelő országok lakói szájából, a dögmeleg okán sűrűn elhangzó istenkáromlások jelentősnek mondható menyiségét is nagyságrendekkel redukálhatná.)
A könnyű por nem csupán a patakokban folyó izzadtság áradatát, tudja megfékezni, de a benne található menthol és egyéb kellemes illóolajok felszabadulásának eredményeként,  a bőrödön érzett, hűvös tavaszi fuvallat szerű illúziót is képes viszonylag hosszan garantálni. Használója nem csupán, könnyedén elejét veheti, a trópusi klímán általános, verejtéktől csillogó, varacskos/ragacsos bőrfelület bepunnyadása következtében kialakuló pörsenések hadának, a folytonos viszketésnek és fülledt közérzetnek, de elkerülheti azt is, hogy tisztálkodás után öt perccel újra büdös, és legalább annyira nedves legyen, mint amilyen zuhanyzás közben volt.
Mindamellett, hogy ennyi kellemes tulajdonsága van, nem tartalmaz semmiféle természetidegen vagy szintetikus dolgot és kb annyiba kerül, mint egy féladag, leértékelt cukrosfánk egy kültelki Lidl-ben, szóval valószínűleg megtöltök vele egy teljes intermodális konténert és behajóztatom a kanári szigetekre, ha egyszer hazaindulnánk…