Mint az a távol keleten vagy egyéb, közép és dél amerikai országokban megfigyelhető a kóbor kutyák meglehetősen népes számban grasszálak a közterületeken. Itt ez túlnyomórészt a partra koncentrálódik, és az eddigi tapasztalataimmal ellentétesen itt nem a bántalmazás, rugdosás következtében, félőssé vagy agresszívvá vált, girhes négylábúak népesítik be a beach-eket, hanem nagyon is barátságos és látszólag a turisták adományainak köszönhetően igen jól táplált kutyusok.
Önfeledten játszanak a fehér homokban ide oda kergetik egymást farokcsóváűva, és sokszor hosszú sétákra melléd szegődnek csak úgy. Azt, hogy csak úgy, azt azért írom, mert egyáltalán nem nyomják a tágra nyílt manga szemekkel felfelé bámuló “nézdmilyencukivagyokaggyennem” koldusjátékot, és más kutyulós módszerekkel sem próbálnak adakozásra kényszeríteni, szóval csak a saját örömükre sétáltatják magukat és élvezik a társaságot.
Az dzsungel dogik már egy kicsit máshogy viselkednek a látogatókkal, és szemmel láthatóan, no meg füllel hallhatóan védelmezik a saját kis territóriumukat.
A testalkatukon is megfigyelhető, hogy inkább a hagyományos erdei argadozó életmód folytatásával tartják fent magukat, mint a megmaradt padthai-ok és sültrizsek behabzsolásával. Persze ők sem vadak nagyon, de nem az a játékos, pacsizós társaság, mint például az itt látható foltos kis haver.
TÚLOLDAL 