Mentem egy újabb kört, a környező kókuszligetek és susnyások körül, avval a nem titkolt szándékkal, hogy színes madarakat kapjak lencsevégre. Sajnos nem lesz tukán, meg paradicsommadarak sem, mindenesetre pár kevésbé egzotikus szárnyassal most is szolgálhatok., Üzekedő galambpár, a boldogság kék madara, ragadozók, és ajándékmókusok.
Első vendégünk a szalakótafélék (coraciidae) családjába tartozik, azon belül a bengáli szalakóták egy alfaját képviseli ami Coracias benghalensis affinnis névre hallgat. Meseszép türkizes szárnytollaival és nyakával hívta fel magára a figyelmemet, ahogy azok a karcsú kókuszpálmák zöld koronájában messziről világítottak.
Szerencsétlenségemre a pálmák nem csak délceg kiállással, de meglehetősen nagy magasságokba nyúló “lombozattal” is rendelkeznek. Ezért a zoom-ot teljesen igénybe véve, egy 135-ös telének megfelelő távcsővel kellett hadonásznom, ami állvány nélkül nagyjából avval ekvivalens, mintha mellső középtartásban, szépen kinyújtott karral, egy partvisnyél végére erősített ecsettel próbálnál lemásolni egy Vermeer képet.
A nyakamba akasztott vállpántot előrefeszítve, értem el néminemű mechanikus képstabilizálást, így a madárka csak minden ötödik képről hiányzott, és csak a harmadikakról lógott ki félig. Mindenesetre valahogy mégiscsak sikerült egy két egész éles felvételt lőnöm róla.
Nem voltam ennyire szerencsés a később megpillantott Brahmin kánya (Haliastur indus intermedius) párral ,őket ugyanis nagyon szerettem volna egy képen tudni, de mire a közelükbe jutottam az egyikük már elrepült. így csak egy távoli, kevésbé látványos közös fotó van róluk.
Méltóságteljes, köröző röptük igen lassú, a kis énekes kolégáik szapora verdeséséhez képest, így egész jól el lehet csípni őket közben.
Amíg az egyik fehérfejű, különböző marcona, ragadozó pózokban illegette magát, addig előkerült a társa is, és leckét adva a modellkedő fajtársnak valódi ragadozásból, a szomszédos pálma tetején kezdte komótosan belezgetni, a frissen zsákmányolt prédaállatkáját.
A bozótosban nagy szárnycsattogásra lettem figyelmes, ami egy kis ártatlan kukkolásra invitált a Gyöngyösnyakú gerlék (Spilopelia chinensis) hálószobájába…
Az alkony előcsalogatta az apró rágcsálókat is, a Szürke hasú mókust (Callosciurus caniceps) és a pirinyó Burmai csíkos mókust (Tamiops macclellandi) Épp pálmamag dézsmálásra indultak a naplementébe, őket nem volt valami egyszerű lencsevégre kapni a szürkületi fényben, mivel köztudottan igen gyors mozgásúak, de azért pár cuki felvétel még belefért a teljes sötétedés előtt.
TÚLOLDAL 