TÚLOLDAL

A mai nap kevésbé volt sikeres…
Elhatároztam, hogy felkeresem a közelben található buddhista, sintoista és hindu templomokat, valamint a haditengerészeti kikötőt.
Sajnos a műholdas helymeghatározás sem tűnik túlzottan akkurátusnak a környéken, ugyanis két templomból, kettő nem volt ott, ahol a térkép mutatta, és a lokáloknál való érdeklődésem kiváltotta, szemmel látható értetlenkedés alapján, arra következtetek, hogy még csak a közelben sem volt semmi olyasmi, amit kerestem.
A kikötőt ugyan megtaláltam, de a bejáratnál posztoló marcona gépfegyveresek elég röviden és határozottan adták tudtomra, hogy az égvilágon semmi keresnivalóm nincs a területen.  Megpróbáltam kijátszani az éberségüket és a halászmólót követő, hajótemető felől, az erdőn keresztül beóvakodva megközelíteni a dokkot, a parti fövenyen kerülve, sikerült is balesetmentesen átjutni az első réteg bongyori, pengekerítésen, azonban a következő védvonal már kicsit jobb állapotban leledzett, és egy kis hadihajóbámészásért nem akartam megkockáztatni az őrtornyok felől várható fejlövést.

oldalra dőlve

partravetett

csontvázak

gyoda

közeledem

993

455

Szóval motoroztam vagy ötven kilométert, a remek, háromból zéró eredményért, és mellesleg, sikerült közben rongyosra is ázni, a visszaúton rám zúduló felhőszakadásban.
Nem volt túl hatékony turistáskodás.
Hazafelé megálltam ezért, annál a szentélynél, ahol az összes elhaladó motor, autó vagy egyéb gépjármű tulajdonosa, dudabömböltetéssel üdvözli a lépcsősor alján posztoló két embernagyságú kakasszobrot.

A szakrális kíváncsiságomnak végül, evvel a  kis erdei shrine-al kellett beérnie, ahol tigrisek, elefántok és egy kiterjedt kakashadsereg vigyázta Khao lak mállott aranyozású védőszentjének nyugalmát, – aki valami egészen fallikusnak tűnő fekete emelvényről lógázta a lábát – valamint egy másik szakállas pofa, füstölőkkel körülbástyázott házikóját.

A védőszent, a feldíszített fasz és még egy pár cock

A másik figura

Rooster army

Mellettük, természetesen, a manóhit különféle színű, méretű és formájú szellemházai, a sok erdei lélek kedvenc cukros üdítőivel és egyéb áldozati finomságok özönével.

Öreghaver és a plasztik ladyboyok

Ami teljesen szokatlan volt az eddig látottakhoz képest, az egy egészen fura, mályvaszín, óriás termeszvárra emlékeztető építmény, tetején kis pagodával, őrző elefántok gyűrűjében.

robbant-lak

Ez utóbbi, belsejében, édeskésen csípős, kénes puskaporszag, terjengett, körülötte felrobbant fürtös petárdák és egyéb pirotechnikai eszközök kiégett maradványai, kormos, megperzselt, piros, papírszeletek kupacai mindenfelé.

Csirkék a a petárdahulladék tengeren

Kispipik és a levitézlett pirotechnika

Azt már a hajóskirándulások alkalmával megtanultam, hogy a jó helyen jókor alkalmazott tűzijátékkal, el lehet űzni a gonoszt.
Gondolom ez a “durrogóház” még jobban felerősíti a robbanások hangját, amitől az ártani szándékozó transzcendens entitások hanyatt homlok menekülnek vissza az erdőbe, vagy mindegy hova, csak messzire az istenek szálláshelyétől. (Bár nem igazán értem a logikát, vagyis, hogy egy megátalkodott, démonnak, miért kellene jobban paráznia a pukkanásoktól, mint a világos oldalon szolgálatot teljesítő barátságos munkatársaknak, de vegyük tudomásul, hogy itt mindig a legrosszabbak mennek el…)
Borzasztó érdekes keveréke ez a hely, a mindenféle hiedelmek, vallással átitatott babonák és ősi szokások továbbélésének.
A változatos állatszobrocskák között, valódi kakasok és csirkék is téblábolnak, és látszólag tisztában vannak vele mennyire passzolnak a hely szellemiségéhez.

Family

Betonbaromfi pillangóval

Ha nem is leltem rá a puccos templomokra, itt legalább fény derült a baromfirejtélyre, mivel a szentélyt gondozó szerzetes, meglepő módon, kiválóan beszélte az angol nyelvet, és készségesen válaszolt, a furcsa csirkefiúkultusz mibenlétét firtató kérdéseimre.
A kínai horoszkóp elméletem elbukott, és most már biztos lehetek benne, hogy nem fogják kiskutyàk felváltani a szárnyasokat az újév eljövetelével.
A dolog egyébként kicsit bonyolultabb is mint gondoltam, mindenesetre a történelmi tényekkel összefonódó madárlegenda, Sziám, Burmától való függetlenségével van összefüggésben.
Elvileg annak állít emléket, hogy anno, Nareshuan kiràly, aki akkor még csak herceg volt, mikor Ayutthaya, a főváros elesett a taungoo dinasztia seregeinek fegyverei által, Burmába került, amolyan uralkodói túsz gyanánt, kvázi biztosítékként, hogy a vazallussá tett ország élén álló faterja ne nagyon ugrabugráljon. Együtt nevelkedett a burmai koronaherceggel, (Aki szinte a testvére, de mégis riválisa és végül ellensége lett.) akitől állítólag, egy ominózus kakasviadalban, formálisan visszanyerte szülőföldje függetlenségét, de végül a királyfinak csak gúnyolódás és megaláztatás jutott osztályrészül, a burmai alárendeltség eltörlése helyett. Itt hercegünk jól felpaprikázódott és elhatározta, hogy nemaddig van az!
Mivel jó nebuló módjára odafigyelt a nemesi fiak számára biztosított háborúszervezési és öldökléstani különórákon, hipphopp nagy hadvezérré emelkedve, jól elcsupálta a burmai vetélytársát.
Aztán persze van még a történetben cselszövés, árulás, lelepleződés, megharagudás, aranykupából vízföldrelocsolás, harcielefántos csörte, epik királypárbaj, egycsapással ellenfél kettéhasítás, hódítás, leigázás, meg minden földi jó, de a lényeg, hogy a pipiket a jószerencsével, szabadsággal és a szolgaság nem tűrésével azonosítják.

tornasor

Sajnos arra nem érkezett megfejtés, hogy a fajanszbaromfit minek kell málnásfantával itatni, meg pirított rizzsel és gyümölcssalátával táplálni, de gondolom pont itt ér össze a hagyománytisztelet az animizmussal…

A főnök és a kedvenc üdítői