A túráról hazahozott borravalóból felfrissítettem kicsit a búvárfelszerelést. Az okosvendég által szélnek eresztett likra helyett, beszereztem egy full neoprén ruhát, amiben valószínűsíthetően puhára fogok dinsztelődni. A tengervíz közel harmincfokos hőmérsékletének tükrében, a négy milliméter vastagságú gumioverál viselése, már-már rokokóba hajlóan barokkos túlzásnak tűnik, cserébe viszont nem lesz tele a testem az alattomos, kis láthatatlan csalánozók toxinjának vörös, viszkető nyomaival.
A még Nikaraguából örökölt jelzőbójám is feladta a harcot, az egyik oldalán elengedett ragasztás miatt, rendre kieresztette az összes belefújt levegőt, és hiába szép a színe, ha csak lankadtan tud feküdni a hullámokon. (Amúgyis utáltam, hiszen hiányzott róla az összes ilyen készség, alapvető szériatartozéka, vagyis, hogy alulról nyitott, és az oktopusszal pikpakk keményre lehet tölteni. Ezen, – hála a széleseszű tervezőjének – szájjalfelfújós szelep volt, ami a legkevésbé praktikus megoldás, hiszen kell venned egy óriáslevegőt, kivenni a szádból a reduktort, telefújni a bóját, nem megfulladni és mindezt úgy menedzselni, a viszonylag áramlatos vizekben, hogy egyrészt a megduzzadt légtömlő ne rántson magával azonnal a felszín irányába, másrészt pedig, a körülötted lebegő, búvár vendégek, akik nem mellesleg rádbízták az életüket, a felelősségteljes, komoly, merülésvezető helyett ne egy csetlő botló lufikötözőbohócot lássanak.) Szóval vettem szép új SMB-t is. Nem tűnik annyira erős cuccnak mint az előző, de talán ezt a szezont ki fogja bírni szétfoszlás nélkül.
A legjobb lövés azonban, az internetes használtcikkpiac mélyéről kitermelt, seawing nova, a Scubapro, szuper design award-os, rém futurisztikus, egybe uszonya, ami ráadásul hófehér.
Ez azért is jó cumó, mert valószínűleg igen kevés búvárnak van ilyen, főleg ebben a színben, így könnyen tud majd a csoportom azonosítani a vízalatti csúcsforgalomban.
TÚLOLDAL 