Újabb furagyümölcs a terítéken, vagyis a (Garcinia mangostana).
A királygyümölcs, a gyümölcsök királynője, vagy az istenek eledele, errefelé nagy becsben tartják, (ehhez mérten borsos az ára természetesen) van hozzá valami buddhás legenda is, biztosan azért. Ezenkívül kiantioxidálja a rontást a szervezetből, megszuperíti az immunrendszert, csökkenti a gyulladást, antihisztaminálja az allergéneket, valamint páratlan holdtöltei napokon gyógyítja a rákot. Persze ezen tulajdonságai mind-mind eltörpülnek azon erénye mellett, hogy valami eszevesszettül kurva finom.
Leginkább egy kövérre hízott szilvára emlékeztet, aminek a csészelevelei rendellenesen megduzzadtak. A szilvánál persze a külső héja sokkalta keményebb, ha átvágod pink/magenta/bíbor vörösborszerű levet ereszt, amit nem lehet kimosni semmiből és végtelenül keserű, a benne található nagy mennyiségű xanthone miatt. A felszín bemetszése után a burkolat könnyedén széttéphető és a fokhagymagerezdekre emlékeztető, többosztatú, fehér gyümölcshús valami egészen elképesztően leírhatatlan édes-fanyar ízkavalkáddal szolgál.
Azt hiszem ez a kis gyümölcs egyike lesz azoknak a dolgoknak, ami nagyon fog hiányozni a távol-keletből ha visszatérünk Európába…
TÚLOLDAL 