Itt van a nagy kedvenc, a rutafélék góliátja, citrusformák King-Kongja a szeretett grapefruitunk “édes” testvére, a remekbeszabott, a nagyszerűűűű POMELoooOOO!
Ebből, a (előrehaladott hidrokefáliás) gyermekfej méretű óriásbogyóból, amióta itt vagyok megeszem naponta legalább egyet, egyszerűen imádom. Mondjuk ez a gyümölcs nem újdonság számomra, hisz már sok helyen ettem, bárhol imádtam, de mindenhol drága volt, és sehol nem volt ennyire finom. Itt viszont kedvemre habzsolhatom, mert nem csak, hogy hülyeolcsó, de nagyobbra nő, mint amit eddig valaha láttam. (Még szerencse, hogy darabra adják mert egyrészt vannak 3-5 kilós , testes görögdinnyének tűnő darabok, másrészt hiába hatalmas, rengeteg benne a sitt.)
Ráadásul igen addiktív.
Olyanná lettem tőle, mint Pavlov kutyája, csak nekem nem csengőszóra indul a nyálelválasztásom, hanem pomelós blogbejegyzésektől. Attól tartok további irkászás helyett, inkább leszaladok, veszek párat, és belefulladok a C-vitaminba.
TÚLOLDAL 