élet

Sajnos az együttlétet nem élvezhettük túlságosan sokáig ugyanis Hajninak mennie kellett a hajóra. Így egyedül maradva próbáltam elveszni kicsit errefelé.
Eddig csak a szokatlan kulturális viszonyok bűvöletében tengődtem, de persze képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni, a lokális flóra és fauna hihetetlen változatosságát.
(És az igazat megvallva a természet csodái mindig is jobban érdekeltek mint az emberek.)
Jóformán minden, ami errefelé nő, kúszik, mászik, repül, és úgy általában él, az teljesen különbözik azoktól a dolgoktól amit Európában, Közép- Amerikában vagy akár az Afrika északnyugati partvidékén ázó szigetcsoporton eddig megfigyelhettem.
Egyenlőre még nem volt lehetőségem mélyebbre merészkedni az esőerdő párás homályába, ugyanis a dzsungel nem adja könnyen magát, az marhára nem megy ugyanis, hogy csak úgy besétálsz, leginkább azért, mert egyszerűen nem tudsz. A Tarzanos-Mauglis filmekben bemutatott erdőképpel ellentétben, itt egyáltalán nem lehet szabadon futkorászni, de még botorkálni sem. Sőt, ha fáradhatatlanul és Danny Trejo-t megszégyenítő sebességgel kezeled a machetét, valamint ezt képes vagy mindkét kezeddel szimultán művelni, akkor sem hiszem, hogy harminc méter/órás sebességnél többre tehetnél szert, a nem csak látszólag tömör és nagyjából tényleg áthatolhatatlan vegetációfal ellenében. Szóval ha be akarsz jutni, akkor három lehetőséged van:
1. Egy patakot, vagy ehhez hasonló vízfolyást választasz, aminek a medrében haladhatsz és akkor az aljnövényzettel le van a gond, már csak a felülről belógó zöldségekkel kell megküzdened.
2. Keresel valami utat, amit a helyiek fáradságos munkával és nehéz földmunkagépek segítségével vágtak az őserdő zöld erődítményébe.
3. Vagy elefántra ülsz, ami képes rutinból megtalálni a ritkásabb területeket és ha elég kitartóan noszogatod, akkor még utat is tud taposni benne.
Majd eldöntöm melyikre fog esni végül a választás.
Mindenesetre már itt az erdőszélen vagy a vízparton is rengeteg olyan élőlénnyel sikerült összefutnom, amiket csak terráriumban vagy David Attenborrough karakteres hangjának aláfestésével vehettem eddig szemügyre. Sokuknak már a megpillantásához is alapos, fürkésző tekintetre van szüksége az embernek, a lefényképezésük pedig egy másik különös kihívás, mivel úgy vettem észre, hogy nem túl exhibicionista, pózolós típusok. A világhíres képeket készítő természetfotósok, valószínűleg nem véletlenül költöznek be a dzsungelbe hónapokra, csúsznak másznak a sárban, fekszenek a mocsárban, másznak fára, öltöznek szőranyának, csipkebokornak vagy elefántszarnak és álcázzák magukat minden lehetséges módon a remek felvételekért. Én sem ennyire elhivatott nem vagyok, sem a technikai apparátusom nem ér fel a profikéval, azonban lelkes amatőr természetbúvárként mégis szeretek lencsevégre kapni számomra érdekes lényeket. Ezekből a képekből sorakoztatok most ide néhányat.
A repertoár minden bizonnyal napról napra bővülni fog és igyekszem őket rendre feltöltögetni majd ide…
Kezdjük először a madárkákkal.
(A tapasztalt ornitológusoktól majd biztos megkapom, hogy az általam talált lények csak annyira különlegesek, mint a verebek a lószar körül vagy a moszkvatér döglábú galambjai, de ugyebár az újszülöttnek minden vicc új, szóval számomra a hely legközönségesebb képviselői is példátlan örömet szereznek…) DSCN6523 DSCN6522 DSCN6528 DSCN6526
Yelow vented bulbul, Szemcsíkos vagy sávosfejű bülbül (Pycnonotus goiavier)