Az AIRBNB-s vendégfogadás sajnos nem minden esetben fenékig tejfel. Nagy általánosságban, azok, akik a kis hajómat választják szálláshelyül, kalandvágyóbb típusúak vagy legalábbis érdeklődnek a nem feltétlenül általános megoldások iránt, de ez sajnos nem árul el túl sok egyebet róluk. Az ember azt gondolná, hogy aki képes a cég példátlanul ostoba honlapját legalább a szállásfoglalás lebonyolításáig elvezérelni, annak az alapvető értelmi képességei valamennyivel meghaladják egy átlagosan porhanyós menyéttetem ez irányú mutatóit. Sajnos ismét csalatkoznom kellett.
Van pár dolog ami a hajókat megkülönbözteti az átlagos otthonoktól és most épp nem csupán arra gondolok, hogy ez előbbieknek nem kell földrengés ahhoz hogy mozgásba lendüljenek
Vannak ilyen-olyan szabályok, amiket érdemes betartani a saját testi épségünk megőrzése érdekében és vannak kiemelten fontosak, amelyek figyelmen kívül hagyása mind a hajó úszóképességét mind a rajta található berendezések működési feltételeit is drasztikusan képesek befolyásolni.
Ilyen például a yacht toilet helyes kezelése.
A szerkezet megfelelő üzemeltetése viszonylag egyszerű, kognitív és motorikus folyamatok végrehajtásából tevődik össze és az elmúlt évek tapasztalatai alapján senkitől nem követel rakétamérnököktől elvárható műszaki felkészültséget.
Csupán három egyszerű szabályt kell betartani:
1. Végezd a dolgod. (Idáig sikerülni szokott, rendszerint még a csészébe is beletalálnak.)
2. A kiválasztási és emésztési folyamataid melléktermékén kívül, SEMMIT, de tényleg SEMMIT NE dobj a fajanszba! Még vécépapírt se! Ott a szemetes használd azt.
3. Pumpáld le amit csináltál.
A hajóra érkezésük után, amikor szépen végigmutogatok mindent, elég határozottan szoktam felhívni a figyelmüket a fent vázolt kettes pontra, sőt a biztonság kedvéért még kicsit rájuk is szoktam ijeszteni egy két anekdotával, hogy végképp elvegyem a kedvüket a nem rendeltetésszerű használattól és eszükbe se jusson másként cselekedni. Ezenkívül több példányban elhelyezett, nagy piros felkiáltójellel ellátott, vörös keretben áthúzott vécébedolgokatdobókéz piktogrammal és többnyelvű magyarázattal ékes matricák próbálják emlékeztetni a nagyérdeműt a fontos szabályra.
Még a kuka fedelén is üvölt egy felirat, hogy bármi, amit még nem emésztettél meg és a vécébe szándékozol dobni azt inkább ide tedd!
(Mindez egyébiránt tényleg kurva fontos, ugyanis a szabály be nem tartásával remekül el lehet rontani a visszacsapószelepet. A csőrendszer kivezetőnyílása ugyanis a vízvonal alatt található és a dugulás esetén, a pumpálással hozzáadott túlnyomás hatására, akár olyan súlyos problémák is felmerülhetnek, amelyek következményeként akár a víz szaros kis gejzír formájában felbugyogva utat találhat a hajótestbe.
Talán nem szükséges túl intenzív fizikai előtanulmányok megléte ahhoz, hogy megtippeljük, milyen eredménnyel jár, ha a legelemibb hajós törvény, vagyis, hogy tartsd kívül az óceánt, áthágásra kerül.)
A gyermekeknél általában az óvodai kiscsoport tudományos grádicsának megugrása előtt realizálódik az efféle egyszerű dolgok megértése, sőt még a kutyák és náluk fejletlenebb idegi hálózattal behuzalozott élőlények is szobatisztaságra nevelhetők valahogyan. Mégis léteznek olyan antropomorf organizmusok, akik ugyan külcsínre emlékeztetnek a főemlősök, vagy akár a homo sapiens sapiens felépítésére, de felfogóképességük terén olyan elemi hiányosságokkal küzdenek, hogy csodálkozom rajta, hogy értő felügyelet nélkül is képesek maguktól életben maradni. Egy talicska félszáraz disznóganéjra nagyobb felelősséggel járó dolgokat lehet rábízni.
Az ilyeneknek sem az ismételt vokális, sem a túlhangsúlyozott vizuális figyelmeztetés nem használ és minden igyekezetem ellenére csakazértis teletömik a klotyót extra adag vécépapírral, majd erőnek erejével belepumpálják azt a rendszer kellős közepébe.
Ez esetben szerencsére nem az elsüllyedős forgatókönyv állt elő, csupán egy, a mellékhelyiség szűk tere alatti térben fekve, becsipeszelt orral, sósszaros papírzselés gezemicében való matatást és a teljes rendszer atomjaira szedésével járó üvöltveszitkozódós délelőttöt köszönhetek a szíves közbenjárásuknak.
Nálam kevésbé humánus kapitányok már rég a fedélzetről kinyúló pallóról rugdosnák befelé cápatakarmánynak, a gondosan véresre korbácsolt testük vériszamos maradványait, én meg ehelyett, a hülye fejemmel, csak szép nyugodtan felvázolom nekik, hogy míg ők odakint élvezték a sziget napsütötte partjai nyújtotta kényelmet, addig én vállig az ő hugyos szarukban kotorászva, egy hörcsögketrecnyi lyukban fekve próbáltam elhárítani a figyelmetlenségükkel okozott kellemetlen helyzetet és ez bármennyire is meglepő, egyáltalán nem tartozik az általam kedvelt szabadidős tevékenységek sorába, szóval ha lesznek olyan kedvesek, máskor seggtörlés után inkább a kihelyezett hulladéktárolóba dobják a használt higiéniai segédeszközöket!
Remélem mostmár megfogadják a ők is hogy ne kelljen úszni a sz.ban. Erről az jut eszembe amikor a Karintyn az ötödiken beleöntötték a felmosórongyot a vécébe kb ugyanez volt az eredmény!
Hát igen, sajnos vannk ilyenek, a fő baj itt nem is a kakabúvárkodással van( mondjuk az sem kellemes) hanem, hogy képtelenek felfogni, hogy ez ellentétben a szárazföldön lévő ingatlanokkal, amik nem dőlnek össze egy kis dugulástól, a hajó súlyosabb esetben képes ettől a sötét hullámsírban végezni, és ennek még a gondolatától is elönt a harciideg.Szóval kizárólag a híres birkatürelmem és a fejlett humanizmusom gátol meg abban, hogy a hülyéken töltsem ki a koponyámat elöntő fortyogó dühöt.
😀 Nem az eseten röhögök, hanem a remek megfogalmazáson. 🙂
fotó nincs? 😀