TÚLOLDAL

Rengeteg dolog történt a legutolsó bejegyzés óta. ez a rengetegség az oka többek között annak is, hogy nem igazán volt időm/alkalmam betűtvetni itt a túloldalon.

A különféle változatos pénzszerzési projectek, amiket kínunkban kiötöltünk, túlnyomó részt kudarccal végződtek. A piacozós tervek, amire nagy mennyiségben gyártottunk mindennemű reciklált illetve upciklált jóságot, az a kezdeti költségek viszonylagos nagysága miatt (magánvállalkozói járulék, engedély, helypénz, stand, biztosítás, stb.) háttérbe szorultak. Az elkezdett homokszobor alapozó munkálatait félbeszakította a szerv, akinek jobb dolga nem lévén, homokvárakra követel beszerezhetetlen építési engedélyt…
Végül eszembe jutott, hogy birtoklok egy meglehetősen nagy teleobjektívnek megfelelő optikai zoommal rendelkező fotoapparátot, amivel kiválóan lehet távolba fotózni. Így elkezdtünk egy szörfiskolában (ahol cimborák dolgoznak) hullámlovasokat fényképezni.
Ez jövedelmezőnek tűnt, egész addig, míg el nem kezdtek fogyni a drága túristák és mostanában éppenhogycsak a megélhetést fedezi. No de sebaj jön az AIRBNB szezon és pár vitorlástúra is beesik talán. Közben szépen kipingáltuk Ricsi hajóját. Érdekes design melók is folyamatban vannak. Valamint Peti nyitott egy tetoválószalont, ami ugyancsak kedvező lehetőségekkel kecsegtet.

Volt itt Byron látogatóban egy bő hétre, remek volt újra találkozni, dumálgatni. Persze sokkal jobb lett volna, ha épp nem egy ilyen anyagi hullámvölgyben vagyok amikor érkezik, hiszen sokkal több időnk és lehetőségünk lett volna mindenféle jó dolgot csinálni, de azért remélem így is emlékezetes nyaralása volt.

A téli szezont a festői Thaiföldön fogjuk tölteni, Hajni már el is repült tegnap.
nekem még meg kell várnom, míg a bátor óceánátkelő rally elhagyja Las Palmas kikötőjét, ugyanis addig esélytelen helyet találni Albatrosnak. A déli kikötők szóba sem jöhetnek, hiszen így is elég lukat kell üssek a nadrágszíjra, nemhogy milliomosok privát marináiban teleltessem a hajómat. Az ázsiai út előtt persze még meg kell látogassam a kárpátmedencében felejtett őshazát, mivel lejárt az útlevelem és a távol-keleten nem nagyon hatásos a személyi igazolvány. Ez azt jelenti, hogy már megint télvíz idején esz haza a fene, hideg, lucsok, szürkeség és minden, amit utálok a kontinentális tél hazai vonatkozásában. De a családdal és a barátokkal (ha még megismernek egyáltalán) töltött idő mindig képes ellenpontozni az időjárás viszontagságait. Egy kis környezetváltozás amúgy sem árt a NAGY környezetváltozás előtt.