A part kövein (És néhanapján a hajótestek víz alá merülő részén, ahová minden bizonnyal a horgonyláncon ügyeskedik fel magukat, hogy az ott növögető flórát tömködjék a rágóik mögé.) sűrűn találkozni a folyamatosan táplálkozó vörös kőrákokkal.(Grapsus adscensionis) Mondjuk alposabb megfigyelésükhöz elég sokáig nyugton kell feküdni valami vízmenti sziklán, ugyanis borzasztó gyanakvóak és a közelükben tett legapróbb mozdulatra is villámgyorsan fedezékbe vonulnak. Olyankor aztán hosszú percekig elő sem merészkednek a kövek rejtekéből vagy a víz alól. Ha megijesztik őket, testméretükhöz képest viszonylag nagyot képesek ugrani, és a függőleges felületeken való rohangászás sem esik igazán nehezükre. Lábaikon sorakozó apró szőrszerű kitinkampókkal olyan erősen horgonyozzák lapos testüket a kövek felületéhez, hogy az ember számára lethális hullámverés közepette is zavartalanul falatozgatnak a sűrű zöld algamezőkön. A kölykök feketés- sötétbarnás rejtőszínükkel szinte észrevétlenek a nedves vulkanikus köveken, idősebb korukra viszont a vörös, bíbor és narancssárga megannyi árnyalatát öltik magukra, amit némi lilás türkizes pettyekkel tesznek még impozánsabbá.
Lőttem róluk pár közelebbi felvételt amin elég jól látszik milyen takaros kis jószágok is valójában…
TÚLOLDAL 
Wow!