TÚLOLDAL

Az ellaposodó hullámverés nyomában szépen kitisztult az öböl vize, a rengeteg felkavart alga, homok és egyéb miazmás megült a szaharai dűnék nyújtózó homoksávjait kicsiben utánzó aljzaton. Az Atlantico egymásrahányt üvegtáblák színét idézi, türkiz, mintha az élük felől néznél beléjük és átlátszó, mint amilyennek a víznek illik lennie. Az utóbbi időben apró, eleddig beazonosítatlan fajú apróhalak szoktak a hajó köré, mágnesként vonzza őket a nagy testek delejes biztonsága és napra nap híznak a főzéseink kihajigált organikus feleslegén.(És persze a megemésztett táplálékunk visszapumpált darabkáin, a természet körforgása már csak ilyen, semmi nem vész kárba.)

Alig mozdulnak ki a ringatózó, párhuzamos hajótestek óvó közelségéből, mindig megtalálhatod őket valamelyik oldalon nyüzsögve. Csak a szélfodrozta felszín vékonyka rétegét kedvelik, nemcsoda, a hajófenék hetven centire merül csak az óceánba, ez alatt már nem lelhetik meg a védelem csalfa illúzióját, ott amúgyis mások tanyáznak. Ha a határok nincsenek is élesen, piros vonalakkal meghúzva, mint a földrajzatlaszok lapjain vagy feszes szögesdrótokkal rajzolva akár az országok közti pusztaságban, attól még mindenkinek megvan a saját jól bejáratott kis territóriuma. A mélység következő szintjén, szétszórt, ezüstös szemceruzákként lebegnek a barrakúda óvoda mozdulatlan csoportjai, állnak minha átlátszó poliésztergyantába merevítette volna vékony testüket egy szobrász perverziója. Egyenlőre még nem jelentenek veszélyt a két elem határmezsgyéjén fickándozó apró rajokra, de gyorsan nőnek ők is.
A kis irónszerű véznaságuk nemsokára elmúlik, mikor tekintélytparancsoló, torpedóforma predátorokká cseperedve elhagyják a partmenti öblöket a nyílt óceán vadászmezőiért, akkor bizony már nemigazán lennék kishal a közelükben.
Az alattunk elterülő tengerfenék (csupán 5-7 méterre van tőlünk a tide függvényében) megintcsak más fajok birodalma, a szegényes homokot salmonetták fésülik át izgága szakállként hadonászó nyúlványaikkal, a felkavart üledék nyomában pufferrek keresgélnek némi maradék után kutatva, apró áttetsző rákok motoznak és éjszakánként a polipok és ráják uralják a tájat, lecsapva mindenkire, aki nem voltak elég elővigyázatos.