TÚLOLDAL

Valahogyan mindig az öreg Murphynak a számításait igazolja a valóság, amikor lebénult motorokkal mozdulatlanságra kárhoztatva vesztegeltünk az öbölben, sorra jöttek a foglalások, kérések, érdeklődések a vitorlástúrákra, de most, hogy az afrikai kényelmességgel tetézett spanyol csomagszállítás logisztikai nonszenszének lassan pulzáló perisztaltikája felböfögte magából az eónok óta megrendelt motoralkatrészeket, és a hajtóművek végre valahára gatyába lettek rázva, semmi, nulla, zéró, nada. Még az Airbnb is hallgat mint a sír.
Szóval se vendég se hajóskirándulás, úgyhogy rengeteg időm van, olyan intenzitással habzsolom a könyveket, mint zsenge középiskolás koromban, mikor a kollégiumban nehezen kikerülhető tanulószobák gyötrő unalmát változtattam az irodalom szárnyán való kalandos utazássá. A legutolsó Bukowski után még gyorsan bedaráltam két másik novelláskötetét a Semmitől délrét és a postát, majd Umberto Eco A tegnap szigetét, Kemény István: Állástalan táncoső néven összegyűjtött verseit, Tolnai Ottó: Virág utca 3-át
Ingmar Bergman: Laterna magicaját, John Barth: Úszó operáját és a Mellettem elférsz című regényt Grecsó Krisztiántól, hogy mindezt kicsit könnyedebbé tegyem és a sci-fi addikciómat is ellássam némi munícióval kiolvastam egy másfél évadnyi ajándékba kapott Galaktika magazint szőröstül bőröstül.
Ezzel el is fogytak a hajón még olvasatlanul maradt papírkönyvek és az e-readerem memóriáját sem ártana felfrissíteni ropogós újdonságokkal, mindenesetre most inkább annak örülnék veszettül, ha a kedves turisták nekiállnának végre özönleni a hajóra és felhizlalnák a “kényszerű” irodalmi kiruccanás alatt ellaposodott pénztárcánkat.