TÚLOLDAL

Na megvolt az első igazi para szituáció az Albatrossal, szerencsére nem volt letális hiszen be tudok róla számolni, de azért rendesen beszartunk.
Egy egész nagy csoportnyi jószágot vittünk ki kirándulni, talán eddig ez volt a legnépesebb turistaadag a hajón. Sajnálatos módon nem sok szelünk akadt és a társaság sem volt elragadtatva annyira a vitorlázástól, mondván ők a veretős powerboatos tempó szerelmesei és az alig lengedező szélben való kétésfél-három csomós lötyögés nem igazán szolgáltatott olyan mennyiségű adrenalindózist, ami kellően kielégítette volna a ménesnyi lóerőkavalkádhoz szokott csapat igényeit. Szédítő sebesség és a hektoszámra pörzsölődő gázolaj füstjének hiányában kénytelenek voltak a hajón felhalmozott alkohol és egyéb drogkészletek elfogyasztásával vigasztalni magukat. Ez utóbbi tevékenységnek igen lendületesen fogtak neki és ahogy az lenni szokott az eredmény hamarosan egészen szembetűnővé is vált. A társaság két fiatalabb, tipikus sivítós tinédzserlány tagja, miután gondosan kiszelfizték magukat az orrban, elkezdtek szemmel láthatóan kurvára unatkozni, hiszen zsenge koruk okán, legálisan még nem követhették felmenőik harsány delíriumát. A “vitorláshajónlevés pusztítóan unalmas mivoltának” egyre fokozódó sűrűséggel és intenzitással adtak hangot, ezért ideje volt, hogy megálljunk egy kis úszkálásra. Mivel a “nyíltvízi fürdőzés” valamilyen érthetetlen oknál fogva sikítófrásszal kísért pánikrohamba torkollott, a további kifelé hajózást “közös megegyezéssel” meg kellett szakítani, hogy a lánykák Anfi fehérhomokos strandján végre “biztonságban” kipancsolhassák magukat. A gyengécske széllel (ami éppenhogy megmozgatta a hajónkat) nem haladtunk valami sebesen a kiszemelt playa felé és mivel a kisasszonyok -egyáltalán nem idegesítő módon – nagyjából kétpercenként kérdezték meg, hogy még hány perc mire beérünk az öbölbe, ezért a széliránynak és sebességnek megfelelő széles takkot kicsit szűkebbre vettük, ez önmagában még nem lett volna olyan borzasztó rossz döntés, de a hullámtörő fal közelében szépen megfordult a szél és a hullámokkal valamint az áramlattal karöltve elkezdett a kövek felé préselni minket. A valódi gond nem is ebből származott, hanem abból az amúgy meglehetősen kevés eséllyel kecsegtető szituból, hogy a tatban berregő külmotorok – minha csak összebeszéltek volna – egyszerre, ugyanabban a pillanatban baszódtak el.
Ez persze nem azt jelentette hogy leálltak, nagyon szépen ritmusosan járt, duruzsolt, majd – a kövek vészjósló közeledése okán – határozott gázadagolás után dallamosan sivított mindkettő, azonban a fránya hajócsavarok ennek ellenére csak komótosan kavargatták a vizet, kövér kis buborékokat eregetve és a hajón jottányit sem mozdítva. A következő mozdulat épp az lett volna, hogy az orrban részegen szanaszét heverő vendégeken (akik szerencsére mit sem vettek észre az egész hacacáréból) átgázolva, septiben kihajítom az összes fellelhető horgonyt, megakadályozandó, hogy perceken belül recsegve összemorzsoljuk Albatrost a kősziklákon, de szerencsére éppen arra járt egy kis horgászhajó akit némi hajókürtbömböltetéssel és integetésnek álcázott hadonászással meg tudtam invitálni egy kis vészvontatásra. A vendégeknek (akik már nem igen láttak ki a fejükből ezért kevésbé érzékelték, hogy igencsak kiment a fejemből a vér) mosolyogva újságoltam, hogy volt egy aprócseprő gond a motorokkal és mivel a leánykáknak amúgyis igencsak sietős, a lassú vánszorgás okozta kellemetlenséget elkerülendő, most ez a kedves úriember fog minket behúzni az öbölbe.
Úgy tűnik számukra tényleg nem jött át a katasztrófahelyzet közelségének pánikhangulata mert leginkább az előttünk berregő vontatóhajón ugrándozó kiskutya cukiságán való harsány nevetgéléssel voltak elfoglalva.
A biztonságos megérkezés és akkurátus horgonyzás után, a feszültséget levezetendő csatlakoztunk hozzájuk a módszeres lerészegedésben.
A végtéreis szerencsésen végződött kaland után bizony le kellett vonni a tanulságot, hogy egyrészt soha ne bízz meg túlságosan, a sok alkatrészt tartalmazó bonyolult berendezésekben, másrészt, inkább dupla olyan távolságot tarts a parttól, mint amire egyébként szükség lenne, hiszen a hajóknak nem a víz az igazi ellensége hanem a szárazföld…