Egészen vicces dolog ha megjelenik veled egy interjú. Ez természetesen azért érdekes elsősorban mert a “zinternet”és a remek közösségi média azonnal instant feedback-el szolgál és az ember rögtön kapja is a hideget meleget.
A kommentek remek viszonyítási alapul szolgálnak az internetező lények lelkivilágáról, persze ez nem egy szignifikáns statisztikai alap, de mégis sok mindent elárul az olvasók másik emberekhez való viszonyulásáról. Az ebből kirajzolódó kép azonban siralmas.
Ugyan nem számítottam másra, mégis elkeserít, hogy ennyi indulat vibrál még egy ennyire ártatlan cikkecske alatt is, mennyire keserű és dühös az a társadalom amelyik zömében ilyen reakciókhoz ragad klaviatúrát…
Bár eddig még nem szerepeltem más országok médiafelületein, azonban meggyőződésem, hogy bárhol máshol kevesebb negatívummal találkoznék mint Magyarországon. A funkcionális analfabetizmus persze nem újkeletű dolog, de egyesek még az egyszerű kérdésekre adott egyszerű válaszokat sem tudják helyesen értelmezni, pedig a kérdést nem is nekik tették fel.
A logikátlanság mértékét már az elég élesen kirajzolja, hogy a magukat mélyen hungaropannonmagyarnak vallók, szinte egymásra licitálva kívánják a halálomat, csak mert nem otthon fizetem az adót és észre sem veszik, hogy remeknagy erkölcsi felsőbbrendűségük közepette épp egy honfitársuk meggyilkolásáról fantáziálnak. Pár sorból tudni vélik, hogy semmirekellő, hálátlan, szemét, ingyenélő, tetű, liberális, tehetségtelen, adóelkerülő, migránsnyaló, zsidó, patkány, hazaáruló vagyok, majd az ismeretlenül rám okádott sértések és átkok után csodálkoznak azon, hogy lesújtó véleménnyel vagyok az országról és ellenségesnek találom a közhangulatot.
Persze tisztelet a kivételnek, szerencsére vannak, akik nem próbálnak okoskodni, vagy szartdobálni, csupán örülnek mások sikereinek, sőt olyanok is akadnak, akik ha feleslegesen is de szembeszállnak a mérgezőlelkű trollokkal és megpróbálják őket jobb belátásra bírni.
A pár pozitív reakció reménykeltő ugyan, de hozzászólások zömének hangneme sajnos nem írta felül azokat a rossz emlékeket, amit anno kis hazámban tapasztaltam az emberi megnyilvánulások minőségének átlagáról. Sőt elképzelhető, hogy csak romlott a helyzet hat év alatt…
Az írás és a tanulságos hozzászólások megtekinthetők itt
TÚLOLDAL
kalandok a völgyön túl
TÚLOLDAL 
Aki mer az nyer! ☺ Igen is legyetek boldogok, ha már nagyot álmodtatok, és ki mertetek menni a világba.A többi meg csak nyavalygás és siránkozás a másik fél részéről.Szóra sem érdemes! Sok boldogságot! ☺
Hejho. Irhatnàl egy picit a pecàròl. Ha szoktàl ilyet csinälni. Gondolom ja. Adott…
Néha mintha a saját gondolataimat olvastam volna Magyarorszagrol! Jókat nevettem az interjun! Én se mennék haza … lehet a kommentek után még azt is meggondolnam hogy a zombikkal baratkozzam inkább.
Szuper cikk volt! Magyarorszàgon élünk, sokat utazunk… Teljesen egyetértek Veletek.
Csak így tovàbb!
Ezentúl olvasni fogom az oldalatokat.
Köszönöm a lehetőséget.
Dorka
“Ugyan nem számítottam másra, mégis elkeserít, hogy ennyi indulat vibrál még egy ennyire ártatlan cikkecske alatt is, mennyire keserű és dühös az a társadalom amelyik zömében ilyen reakciókhoz ragad klaviatúrát…”
Olvasva az interjút, nem hiszem, hogy annyira csodálkozni kell a reakciókon. Miért? Mert nem szép dolog a családi ház hibáit, vagy a házban lévő hiányosságokat (csöpög a csap, omladozik a vakolat, rövid a takaró, nincs a hűtőben tej, sör…) a házra fogni, vagy a házról ilyen stílusban beszélni, mert apa nem csinálta meg a csapot, anya nem varrta hosszabbra a takarót… Megteheted, hogy elmész a szomszédba, ahol van tej, sőt sör is a hűtőben, de ott arról beszélni, hogy mennyire szar a ház, szerintem csúnya dolog. Nem tudom, érzékelhető-e a különbség?
Nos az a helyzet, hogy a házikó szarul van megépítve.Apa éjt nappallá téve dolgozik , hogy betömje a falak repedéseit, de nem a vakolattal van a hiba. Anya már istentudja hány vég anyagot varrt a takaróhoz, de úgy néz ki, még mindig kilóg a lába alóla. A házmester folyton kiissza a sört a hűtőből és a generálkivitelező a nem rendeltetés szerű használatra fogja az alapvető tervezési hiányosságokat. Ha meg véletlenül szóváteszed, hogy valahogyan ez mégsem teljesen kóser, akkor válaszul megkapod a sok kedves, önjelölt közös képviselőtől, hogy miért nem szakadt a fejed a pudvás zsidókurva anyádba. Nos az ilyen helyről általában jobb környékre költözik az ember, vagy rosszabb esetben maga is beáll gondnoknak…
Kedves Dávid és Hajni!
Részemről gratulálok nektek, hogy amíg mások csak álmodoznak és irigykednek, ti addig megélitek az álmotokat és igyekeztek minőségi életet élni!
Elolvastam kb. 40 hozzászólást és valóban siralmas az emberek viselkedése reakciója összességében a lelki állapota, tisztelet azoknak a keveseknek akik tudnak kulturáltan is kommunikálni.
Sokan elfelejtjük itt Magyarországon, hogy első sorban EU polgárok lettünk és SAJNOS másod sorban magyarok. Ennek minden előnyével és hátrányával együtt.
21 évvel ezelőtt én is dolgoztam és “éltem” külföldön sőt 2 éve, pár hónapot rászántunk a feleségemmel, hogy felmérjük az Angliai és a Skót élet valódi lehetőségeit.
Sok rokonom és barátom él szerte a világban pl.: Kanárián is!!
Külföldi tapasztalataim szerint képes vagyok kívülről látni az országunk állapotát és ekkor szembesültem, hogy milyen gazdag is lehetne országunk, éghajlatunk, földünk minősége, vízkészletünk, eltitkolt gázkészletünk, magyar szellemi tőke, munkatempó és szakértelem, sok erdő, stb…alapján!
De az összetartás hiánya és a negatív szellemiség leuralja az országunkat így az adottságaink nem tudnak érvényesülni!
Értem Dávid keserű szavait és tapasztalatait, sokan vannak így csak nem vállalják fel.
Én mikrovállalkozó vagyok feleségemmel, szeretjük a munkánkat, de a magyar állam korrupt dilettáns mivolta és betarthatatlan jogszabályai, ( amik csak a kicsikre vonatkoznak) többször kisütik az agyunkat és teljesen elveszik a kedvünket a becsületes tisztességes munkától. Folyamatosan azt tapasztaljuk és érezzük, hogy hazánk nem becsüli meg a szorgalmas tisztességes embereket. Ettől függetlenül húzzuk az igát napi 10-12 órában már több mint 15 éve….
Pontosan a cikketek megjelenése előtt erősen gondolkoztam azon, hogy hasonló életet kellene élni egy vitorláson mint ahogyan azt ti teszitek.
Nyáron készülünk meglátogatni a barátunkat kanárián, és ha a közelben lennétek, akkor szívesen beszélgetnénk veletek a vitorlás szabad élet tapasztalataitokról, persze csak ha ti is benne vagytok.
Addig is, minden jót kívánok nektek!
Elolvastam az elejétől a végéig ” a hanyagul vezetett webnaplót ”
Sokat mosolyogtam, néha csodálkoztam . Tetszett. Várom ,és követni fogom a továbbikban.
Örülök hogy összejött, alakul amire vágytok. Sok sikert !!!
Tibor
piszok jo interju, grat!
vagy egy eve nem olvastam a blogot, pont a hajovasarlasnal maradtam le 🙂 de most be is potoltam “gyorsan”, orulok, hogy jol vagytok!