Nagyon régen nem voltam ennyire szomorú, és dühös egyben, mindez egy nagy lapát értetlenséggel fűszerezve.
A halál által kiváltott reakciók mindig vegyesek, de most tényleg nagyon összezavarodtam.
Egy nagyon jó ember ment el, egy vidám, csupaszív tengeri medve, aki nagyon sokat segített nekünk, az első lépésekben, amiket a hajósélet rögös útján megtettünk.
Kilépője egyáltalán nem várt borzalmas incidens, mindene megvolt, munkája, pénze, három csodálatos gyermeke, egy pompás hajója, tervei. A közeljövőben készült az óceánátkelésre brazíliába, az elmúlt napokban szánta rá magát, hogy tetoválást rendeljen tőlem, egy hableányt és egy békegalambot…
Sajnos a szirének énekének ő sem tudott ellenállni, – mint sok más ötvenes éveiben járó férfi, mikor fiatalabb szép nő kerül az útjába- és az ilyesminek legtöbbször rossz vége van.
Számtalanszor mondtam neki, másokkal együtt, akik látták az örlődését, hogy ez a kapcsolat semmi jóra nem vezet, és hogy az a pszichopata boszorkány meg fogja keseríteni az életét. Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy nem csak megkeseríti, de el is veszi.
Az agresszív halál mindig sokkolóbb a természetesnél, még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet. Folyamatosan pörög az agyam (persze fölöslegesen) ,hogy mi lett volna, ha le tudjuk beszélni a találkozásról, ha nem hagyjuk egyedül, ha a fegyverdörrenést nem ártalmatlan petárdahangnak értelmezem és azonnal a segítségére sietek. Ha elvitorlázott volna időben és most kókuszdióból szürcsölné a karibi rumot ahelyett, hogy lyukas melkassal fekszik egy kibaszott boncasztalon…
Összefacsarodik a gyomrom ahogy látom a mellettünk ringatózó Capellán égve maradt fényeket, a vérnyomokat a tat fehérjén, az elsüllyedt álmokat.
Hullanak a könnyeim a klaviatúrára és ilyenkor bizony sajnálom, hogy nem hiszek a túlvilágban, szép lenne azt gondolni, hogy most valami jobb helyen trimmeli a vitorlákat és mosolyogva int át a többieknek egy doboz jéghideg ambróziával a kezében.
Sajnos nem mondhatom, hogy viszlát Jürgen, de nyugodj békében öregharcos!
Más lesz nélküled a nagy víz!
Én hiszek a lélek halhatatlanságában, de mégis elszomorít a halál, főleg, ha az ember még élhetett volna. 😥 Őszinte részvétem, sajnos a családomban is előfordult ilyesmi.