Rendesen bemozdult az óceán, és miután két közepes vihart átvészeltünk Arguineguinban, úgy gondoltam, hogy ez éppen elegendő tapasztalat ebből a kategóriából, úgyhogy inkább átvitorláztunk a közelben pöffeszkedő sci-fi díszlet, vagyis az órmótlan cementgyár ipari mólójának árnyékába. Evvel a művelettel ugyan hozzájutottunk egy kis nyugalomhoz és nem kényszerültünk rá, hogy a három-négy méteres nyugati hullámokon hánykolódjunk napokig, azonban ez a kis időjárás és környezetváltozás pontosan egybeesett az első Airbnb-s vendégpárosunk érkezésével. Ez csak azért volt gond, mert Pajarban sajnos nincsen semmiféle lehetőség a dingi kikötésére ezért a playan kellett összeszednem a párocskát. Ez csak azért gond, mert a motorom hosszú csizmás vagyis partotérés előtt át kell váltanom evezőre ha nem akarok robikapát csinálni mister Yamamoto-ból. Valamint ahhoz, hogy megközelítsem a sekélyest át kell ugye evickélnem a surf zónán, vagyis azon a területen ahol a hullámok megtörnek. Ez ideális terület arra, hogy a dingi felboruljon vagy egyéb érdekes sérüléseket szenvedjen a köveken.
Mindenesetre az első utat sikerült vízbeesés nélkül abszolválni, és a vendégek is többé kevésbé szárazon érkeztek meg. A cementgyár elég indusztriál flash amúgy főleg így naplementében.
Estére rendesen helyretettük magunkat a hegyi emberek új füvével és majd két órán keresztül lenyűgözve bámultuk, ahogy az óriás robotzsiráfszerű daruk éjszakai műszakban rámolják a cementet…
Másnap kicsit csillapodott a hullámverés és amíg ők a parton időztek visszanavigáltunk a helyünkre és szerencsére nem kellett több veszélyes dingiműveletet végrehajtani a fövenyen. Általánosságban elégedettek voltak a szolgáltatással és még egy rövidke vitorlázásra is elvittük őket.
Világítóvitorlás sötét háttérrel.
TÚLOLDAL 