TÚLOLDAL

Jürgen szomszédunk németországi tartózkodása kicsit elhúzódott, ezért átpasszolt nekünk egy vitorlástúrát, amit távolléte miatt nem igazán tud elvállalni.
A dolog meglehetősen bizarrul hangzott elsőre, ugyanis egy hetvenes öregurat a lányával és a leány férjével kellett megutaztatni, illetve ott volt még az öreg fószer felesége is, csak egy kicsit másképp, ő ugyanis egy biológiailag lebomló dobozban érkezett.
A túra célja tehát az volt, hogy a mamát az utolsó útjára kísérjék, vagyis a lebegő papírurnát a mindent befogadó öreg Atlantico gondjaira bízzák.
Ritkán van az embernek ilyen órabére. Százötven ropogós euró egy uszkve 80-90 perces vitorlázásért semmiképpen nem tekinthető rossz díjazásnak, még abban az esetben sem ha a kirándulás nem túl vidám és a hajódat ideiglenesen mozgó kolumbáriumnak használják.
Mindenesetre minden a legnagyobb rendben ment, mindenki a végletekig meg volt elégedve, rendre lapogatták a vállamat, hogy milyen szép a hajó, mennyire remek kapitány vagyok meg ilyenek.
Szerencse, hogy mégsem csináltam meg a haláli helloween dekorációt az Albatrosra, az elég hülyén vette volna ki magát…