Hetek óta tűkön ülök, hogy mikor alakul úgy az időjárás, hogy nekifoghassak végre a “buborékeregetésnek”
Egyszerűen nem volt türelmem kivárni a megfelelő szélviszonyokat, meginvitáltam a Dacha kapitányát, Jayt valamint a magyar crewmembert Bálintot, és a totálnyugatról fújó szembeszélbe belemotorozva, kicsapattunk három négy mérföldet. Visszafordulva, pont ideális, alig lengedező hátszélben végre kibontottuk a halványkék alapon pasztellsárga halszálkacsíkos chute-ot. Gyönyörűszép, fordított pajzsforma, a sávok, kis fantáziával amolyan vikingmintának tűnnek és a hosszú, nedves közegben pihenés hatására a közepén kialakult rozsdafolt is remekül rímel erre a hangulatra, mert pont úgy néz ki, mint egy ádáz csata során odafröccsent vérpermet.
A majdhogynem zéró szélben is tudtuk hozni a két csomós sebességet, mivel az impozáns lufi úgy húz mint egy igásló.
A vicces része leginkább az, hogy a Cockpit mögött kényelmesen hátradőlve irányítható vele a hajó, tényleg mintha egy lovon ülve húzogatnám a kantárt jobbra balra.
A remek vitorlához kiválló socket társul, így a kibontást és az összecsukást akár egy ember is kényelmesen el tudja végezni.
Máris imádom!
Azt hiszem ezt a cuccot, nagyon- nagyonsokszor fogom reptetni.
TÚLOLDAL 