A körülöttünk horgonyzó hajósok félelmei nem voltak teljesen alaptalanok, amikor a időjáráselőrejelzés ramaty jóslataira támaszkodva elhúzták a csíkot az öbölből. Nemrég még 12 hajó parkolt mellettünk. (A jókora kövekből emelt hullámtörőgát közelében, a permanens bólyákhoz rögzített pár vitorlást és horgászbárkát nem is számítva.) Mostanra teljesen kiürült az öböl, még a kis motorcsónakok zömét is bevontatták a kikötőbe, a vitorlások pedig védettebb horgonyzóhelyet kerestek vagy beálltak Puerto Rico marinájába.
Csupán mi maradtunk, valamint Vitek, az öreg lengyel és az ő “Bajnok” nevű, túlriggelt, régóta mozdulatlan vitorlása. Az első zajos este után jobbnak láttam további kötelekkel megerősíteni a horgonykampómat, amenyiben véletlenségből leszakítaná a kötélbikát, amihez rögzítve van, ne vigye a horgonycsörlőt is rögtön magával. Biztos ami biztos dobtam előre mégegy vascicát, ha valami történne a főhorgonnyal, legyen időm beindítani a motorokat mielőtt a köveken végeznénk…
Végül nem lett semmi komoly a dologból, bár a zavartalan alvást megnehezítette kicsit, a hajó folytonos, agresszív tánca a nagyra hízott hullámok hátán, valamint a föl le bucskázás nyomán keletkező döndülések, amikor a hajó orra, a recsegve feszülő horgonylánc rántására visszacsapódik a vízbe.
A decken végigverő zivatar ingyen hajómosóként járult hozzá a higéniás állapotok megváltozásához és kegyesen megkímélt a fedélzetsúrolás fáradságos munkájától.
Azonban az erős szél eróziós tevékenységét a spanyol lobogónk anyaga már nemigen volt képes tolerálni, így számottevő része egyszerűen elfogyott…
A sötétedés után továbbálló Dacha kapitánya, visszatérésekor megerősítette a gyanúmat, miszerint a szemközt fekvő Anfi öbölben sem volt nyugodtabb az este. Őket is kellőképpen összeshakelte az óceán, ráadásul még az oda “menekülő” többi hajó fenyegető közelségétől is tartaniuk kellett.(Főként, hogy köztük volt a norvég horgonyzóprofesszor is)
Mindenesetre bevizsgálom a frissebb előrejelzéseket és ha hasonlóan vad körülményeket igérnek, akkor még napközben átvitorlázunk Pajar-ba, a környék egyetlen öblébe, ahol az ott terpeszkedő cementgyár monstre mólója sikeresen árnyékolhatja a nyugat-délnyugat felől érkező hullámverést.
TÚLOLDAL 