Kifutottunk megint, együtt a Dacha-val, csak úgy megnézni milyen is amikor az ember együtt hajózik egy másik bárkával. Az elején elhúztak kicsit, mert sokat szarakodtunk a szép kék könnyűszeles genovával, amit eddig még nem próbáltam. Viszont, amint sikerült okosan elrendezni a kötélzetet, repült az Albatros és nemsokára utolfogta az ugyancsak gyors másfélárbocost. Visszafelé persze 20 csomó körüli szembeszelet kaptunk, ezért cirkálnunk kellett, azaz cikcakkban kerülgetni a szél “szemét”. Azonban így megintcsak lehetőségünk nyílt nagyon közel vitorlázni a szélhez, amiben újfent megdöbbentően jól vizsgázott a kishajó. 5,2 csomót tudtunk kisajtolni a 18-20 csomós látszólagos szélből, azonban ez tényleg igazi préselés volt, mivel mindezt 30-35°-on sikerült produkálni, ami elvileg a lehetetlennel határos egy katamaránnal. Persze az is lehet, hogy az anemométeremmel és a szélirányjelzőmmel van némi probléma és mégsem a fizika határain sikerült fogást találni. Mindenesetre vagy így, vagy úgy, de igazi performance hajókat megszégyenítő élességben hasítottunk a széllel szemben, egy nem kifejezetten teljesítményorientált, kéttestű, úszó otthonnal, ami azért mindenképpen valami.
A vitorlástúrák eredményeit is egyszerűbb lesz mostmár áttekinteni, mivel minden egyes megtett mérföld és irányváltás precízen belevésődik az újonnan instalált chartplotter memóriájába. ( is.)
Ezúttal a mellettünk haladó kis Jawlról is lőttek rólunk képeket, szóval vannak külsőnézetes fotográfiák az Albatrosról.
Már nagyon várom a napot amikor ideális viszonyokat találunk egy kis háromnegyed vagy hátszeles kiránduláshoz és végre kipróbálhatom a remek, lufialakú hatalmas spinakkert.
TÚLOLDAL 