TÚLOLDAL

A hőmérő higanyszála reggelre, már egészen a kritikus 23C°-t jelző rublikáig zuhanna vissza, ha lenne neki olyan, és nem egy digitális panelről pislogna rám haloványan. A homokos tengerfenék, sivatagi dűnék szélfútta sávjaira emlékezteteő egyenetlenségeiről eltűntek a nyár folyamán végig ott lobogó algafátylak.
A nappalok drasztikusan megrövidültek, kilenc órakor már teljes a sötétség.
Az alkonyat fényei délnyugat felé tolódtak, az eddig Tenerife mögé lebukó nap, ami az utolsó sugaraival mindig a horizontra festette a Teide sötét sziluettjét most a látóhatárt balfelől szegélyező, hullámtörőgát oldalához dörgölőzik.
Hajnalban, baljós színű, esőt ígérő felhők gyülekeznek a hegyek fölött, de mire elérik a partvonalat, ártalmatlan, fehér pamacsokká foszlanak, és az óceán fölött teljesen feloldódnak az ég pasztelkékjében.
Lecsengett a mangószezon, hamarosan az avokádót is olcsóbb lesz beszerezni mint bármimást, és a skandináv nyugdijasok kedélyesen csoszogó zombihordái, újra elözönlik a partmenti éttermek asztalait.
Közeleg a tél!
Én meg egyedül fogok maradni Albatros-al, ha záros időn belül nem találok ki valamit, amivel pénzt lehet keresni. Ugyanis a csajom megelégelte a semmirekellőségemet és inkább elhúz a Maldív szigetekre búvárkodni.