TÚLOLDAL

Az elmúlt napok önfeledt bütyköléssel teltek, Ez persze nem meglepő hiszen egy hajón mindig van valami szerelgetnivaló, főleg ha a bárka túl van a negyvenen. Voltak fontosabb és kevésbé lényeges változtatások, és még vannak is. Írtam egy huszonötpontos (de persze azóta folyton bővülő) listát, mi mindent kell, vagy szeretnék még a közeljövőben rendberakni. Na erről a listáról már egy csomó dolgot sikerült kihúznom. Leszereltem a VHF rádiót és besüllyesztettem a cockpit burkolatba, így kevéssé van útban és a felszabadult helyre sikerült felrögzíteni a chartplottert, ami eddig valahogy sehogyansem akart elférni, főleg nem olyan helyre ahol még látszik is. Ha meg ugye nem látszik akkor nincs is túl sok értelme, hogy legyen.
Az új pozíció ráadásul elég közel van a tetőhöz így a beépített antenna képes látni a műholdakat anélkül, hogy külső egységre kellene költenem.
Jürgentől ellestem hogyan váltható ki a rövidhullámú rádió méregdrágán árúsított antennája, egy egyszerű teleszkópos spiccbotba ágyazott rézkábellel, úgyhogy hamarosan alkalmasak leszünk a távolsági vételre akár az óceán közepén is. Valamint foghatjuk a folyamatosan  sugárzott időjáráselőrejelzést és nem kell interneten csekkolni a jobbára megbízhatatlan forecast site-ok tömkelegét.
Az időnként önálló életre kelő sósvizes szivattyú kapott egy külső húzókapcsolót, hogy ne mindig a biztosítékszekrényben lévő megszakítótáblán kelljen áramtalanítani, ha magára hagyjuk a hajót. (Amúgy is kicsit fura dolog ez, hogy elektromos áram segítségével pumpálom be az óceánt a hajóba – ami pont az egyik leginkább megszívlelendő szabállyal megy szembe, vagyis, hogy mindig tartsd a tengert a testen kívül – mindenesetre nagyon megkönnyíti a mosogatást)
Rögzítéseket szereltem a szalon ülőkéire és szépen befaragtam egy rétegeltlemezt az íves végződésekbe, ennek hatására egy újabb kétszemélyes fekhellyel tudom majd bővíteni a hajó éjszakai befogadképességét. vagyis eztán már hatan tudnak kényelmesen szenderegni még mostoha időjárási körülmények között is. ( szerencsére ez utóbbi meglehetősen ritka errefelé 🙂 )
Bekábeleztem az inverter 220-as kimeneteit így már nem kell keresztülesnünk a töltőkön és adaptereken amik eddig csak az útban fértek el.
Majdnem teljesen megszüntettem az árbocon belül vergődő elektromos huzalok csilingelését, csupán az utolsó három méter rögzítése hiányzik, de azt majd csak akkor tudom befejezni ha beállunk egy kikötőbe, mivel még a legcsendesebb napokon is akkora az árbocsúcs mozgása, hogy a lehetetlennel határos, apró, pecíziós műveleteket végrehajtani, úgy hogy közben őrülten kapaszkodsz és 3-4 métert lengedezel tizenkét méter magasan a víz fölött.
Elhárítottam a konyhaoldali édesvíztartály szivárgását.
Megoldottam a külmotorok kiemelhetőségét, és ennek hála, vitorlázás közben nem érnek a vízbe, így legalább egy teljes csomó, vagy talán még annál is több plusz sebességet nyerhetünk.
Evvel együtt ki is ebrudaltam a motorcsizmákra rakódott makacs biológiai szennyeződéseket és a vadonatúj antifouling festés remélem távol is tartja őket a közeljövőben.
Körbesikáltam a hajófenék kitüremkedéseit, amin valamiért, antifouling ide vagy oda, remekül megtelepedtek az apró kis rákok, akik ha elszaporodnak (márpedig elszaporodnak) akkor minden úszás után marékszámra szedegethetem ki őket a láb/mellszőrömből és a szakállamból.
Apró rugós kis készségekkel, praktikusan fixáltam a kabinajtókat, így még erős hullámzás esetén sem csattognak összevissza és nem kell otromba gumipókokkal bajlódni a kiakasztáshoz.
Szépen befoltoztam a kapitányülés műbőrfelületén tátongó hasadékokat.
Megvartam a Mainsail reffzsinórjai alatt keletklezett szakadást valamint csudaszép piros telltale-ket ragasztottam a kilépőélre, így pompásan lehet látni mikor van a fővitorla tökéletesen trimmelve.
A vitorlaburkolat kampóit odavarrtam a helyükre és visszaragasztottam a hiányzó darabokat is.
Megerősítettem a dingi evezőtartó platformjait és vadonatúj rögzítőköteleket is kapott.
Kicseréltem a horgonyláncvezető elkopott görgőit, (Egy a varaderoban magára hagyott roncshajó szolgáltatta hozzá a cserealkatrészt.)
Kibogoztam és felköteleztem az eddig a hajófenék tárolórekeszeiben szunnyadó könnyűszeles vitorlát. Már nagyon várom, hogy kipróbálhassam.
Atomjaira szedtem kipucoltam és újra összeraktam a dingimotort, szép új gyertyát és benzinszűrőt is kapott, szóval most megint úgy hasít mintha új lenne.
Szereztem egy teljes szortiment nautical code flag-et
Előbányásztam az emelő és fordítócsigákat és végre összeraktam a dingicsörlőmechanizmust, így hogyha hosszabb útra indulunk nem kell magunk után rángatni szerencsétlen hajókát, hanem praktikusan fel tudjuk lógatni a tat mögé.
Leellenőriztem és újracsomagoltam a pótvitorlákat.
Legnagyobb meglepetésemre a tartalékvitorlák között megleltem a stormjib-ünket is, aminek mindeddig azt hittem híján vagyunk. Így azért nagyobb eséllyel tudunk viharban navigálni.
Leszigeteltem a szivárgó kockpitablakokat.
Az árbóctartó tabernákulum alsó rohadását visszacsiszoltam és marhaerős kétkomponensű korróziógátló festést kapott.
ugyanevvel a kulimásszal lekentem a horgonylánckampót és még pár apróságot ami nem rozsdamentes, de elkerülhetetlen hogy vízzel érintkezzék.
Na, hát efféle jóságokkal szórakoztatom magam.