TÚLOLDAL

A nagy, nemzetközi óceánátkelős rally-ra gyülekező tömöttbukszájú versenyzőnépnek kell a hely a laspalmasi kikötőben, így a rezidens ottartózkodókat kizavarják az óceánra, amíg el nem dördül a startpisztoly. A sziget körül meglehetősen kevés a szabad marina, a kereskedelmi és halász kikötők ritkán fogadnak be vitorlásokat, valamint a védett, biztonságosan horgonyozható öbölből sem túlzottan nagy a kínálat. Ezért a mi jelenlegi otthonunk, bahia arguineguin egyre zsúfoltabbá válik, a jobbhíján a nyugott déli vizekre menekülő kiebrudaltak miatt. Persze nem csak a  főváros elűzöttjei érkeznek, sokan vannak azok is, akik ugyancsak óceánátkelésre készülődnek, ám eszük ágában sincs súlyos euróezreket fizetni csak azért, hogy egy ARC (Atlantic Rally for Cruisers) lobogó alatt szelhessék a habokat, viszont okosan együtt vitorláznak majd a bollyal. Így potyázva, ingyen is élvezhetik a versenyzőknek jutó extra biztonságot, a jókis tradewind meg hát fúj csóróra és fizetővendégre egyaránt.
Szóval a rajtig még biztosan csatlakozni fog hozzánk egy rakás hajó itt az öbölben. (Pedig már most is tizenketten vagyunk.) Ez egyrészt mulatságos, mivel mindig érdekes másik tengeriemberekkel találkozni, hasznos ismeretségekre tehetünk szert egy kis szomszédolással. Másrészt kicsit para, hiszen a hely korlátozott méretű és a nagyon sűrűn horgonyzásból adódhatnak kellemetlen meglepetések, arról nem is beszélve, hogy előszeretettel szoktak vasmacskát dobni a mooringjaink közelébe és mindig rettegek attól, hogy ha fordul a szél szépen keresztezik vagy egyenesen összegyűjtik a hátratartó alkalmatosságainkat, akkor meg aztán kész a baj, hiszen nélkülük mi is egy közel 40 méteres rádiuszú köríven pörögnénk, annál viszont lényegesen közelebb parkolnak a környező vitorlások…