A szigetünktől keletre terpeszkedő hatalmas kontinens felől fújdogáló forró szél valahogy nem akar abbamaradni. Ez eddig nem tapasztalt körülményeket teremt itt a sziget déli oldalán, bár a legutóbbi látogatásaink tapasztalata alapján az északi résznek is jut a hőségből derekasan. A blog korábbi bejegyzéseiben már számtalanszor előfordult ez a kalima dolog, valahogy nem tudok nem megemlékezni róla, ugyanis egy-két téli alkalom kivételével mindig pusztító hatású. Az átlaghőmérsékletre ugyanis általában rádob egy 10-12 C°-t, ez a hűvösebb téli éjszakákon akár még kellemes is lehet, de az amúgyis embertpróbáló nyári melegben szinte elviselhetetlen. Hogy ez most Kalima avagy Sirokkó arról megoszlanak a vélemények, szerintem az élesszemű meteorológusokon kívül más nem is tudja megkülönböztetni egymástól a két szelet. Mindkettő déli-délkeleti irányú és rengeteg homokot és port cipel a fekete kontinensről. Ez utóbbi azért is jó, mert szinte mindig hoz magával valami szart, amitől lehet köhögni, krahácsolni, torkotkaparni meg ilyenek. Nekem legutóbb a fülem gyulladt be a Kalima érkezése után, és igazából még mindig nem sikerült rendesen kikúrálnom. Általában három négy napig tombol a kellemes kis fuvallat ami leginkább arra hasonlít, mint amikor belehajolsz egy maxifokozatra kapcsolt ipari hőlégfúvóba. Most azonban olyan mintha hónapok óta tartana, az ég szürkéssárga és nem lehet túlságosan messzire látni. A nap olyan tőle mintha csak a telihold lenne, és a hőség, a hajszárító fokozatról átkapcsolt az utánégetős gázturbina üzemmódba.
(Egyetlen szerencsénk, hogy a hajóról bármikor becsobbanhatunk a hűs óceánba.)Bizonyos napokon olyan mintha enyhülne, néha úgy tesz mintha tényleg eltakarodna végre, aztán reggel megintcsak arra ébredünk, hogy minden pórusunkból spriccel az izzadtság és tojást lehetne sütni a fedélzeten. Remélem mostmár nem sokáig játssza ezt a csikicsuki ittisvagyok meg nemisvagyok de aztán kétszerolyanerősen jövök vissza dolgot, mert már marhára elegem van belőle…
TÚLOLDAL 