Ez a kis szerelmesorrúhalálka az első rajzom gyakorlóbőrre
(előtte gyümölcsökön próbálkoztam, banánon, narancsbőrön…) Persze még rengeteget kell trenírozni, hogy ez az eszköz is úgy álljon a kezemben, mint a jól ismert ceruzák, kréták, pengék, festékszórók és ecsetek, de ahhoz képest, hogy a másodperc tört része alatt többszázszor lecsapó tűk megregulázásának mesterségét, egy konstans billegő hajón próbálom elsajátítani nem is tűnik annyira veszett fejsze nyelének. A hirtelen mozgások olyannyira kiszámíthatatlanok – leginkább a drágalátos jetskismajmok jóvoltából, akik előszeretettel csapatják fullgázzal a hajótól kétméterre – , hogy egy ilyen alkalmával, véletlenségből sikerült is egy kis fekete örökcsíkkal megajándékozni a középső ujjamat. Evvel immáron háromra emelkedett a bal kezemen lévő spontántetkók száma, bár eddig csak ez az utóbbi készült hivatalos tetoválógéppel és tintával. Az elsőt még süldő diákkoromban követtem el, mikoris rajzolás közben megpróbáltam levenni a fejem felett lévő polcról egy anatómiakönyvet. A súlyos kötet azonban, az egyszerű nyugodt levevődés helyett, totál telibegravitálta a fejemet, amivel precízen beleállította a kézfejembe, a kék festéktől csöpögő, mártogatós tustollat, amit a könyvszerzési művelet megkönnyítése érdekében a fogaim közt tartottam…
A harmadik maradandó bőralattipigmentet még ennél is profánabb módon sikerült beszerezni. Ugyanis a hüvelykujjam szilánkosra zúzott kéztőcsontját összetartó kis szegecsek kivétele után maradó, műtéti folytonossági hiányon kereszutülszőtt orvosi cérnák eltávolítását, meló közben végeztem el magamon, mivel azok mindenbe folyton beleakadtak. Sajnálatos módon a kis damilszerű izék elég mocskosak voltak, amikor áthúztam őket a bőröm alatt és a rajuk ragadt szennyeződés, a bemeneti nyílásoknál, amolyan halovány börtöntetkószínű pontocskákat hagyott maga után.
Remélem a közeljövőben, ha megfelelően magabiztosnak érzem a tréninget, nekiláthatok a valódi kihívásnak is, mivel a nagyobb újdonságot nem a sutácska bumfordi tetoválómasina kezelése, hanem az élő emberi papír sokfélesége és formai változatossága jelenti, amit sajnos nem lehet gumidarabokon elsajátítani.
TÚLOLDAL 