TÚLOLDAL

Az elmúlt napokban beütő kalima miatt sárga színű hőségriadó van. Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, azon kívül, hogy még naplemente után is 33C°-ot mutat a hőmérő, de attól hogy riadóztatnak és ezt valamilyen színűre festik még nem lesz hűvösebb.
Szóval meleg van, ez egy ideális időpont a kánikulában igen hasznos berendezések tönkremenésére.
Szerencsére nagy baj nem történt csupán leszakadt a hűtő ajtaja, illetve a kis acélpöcök ami az ajtót hivatott a helyén tartani, az eltörött valahogy.
Nem egy komoly kihívás, lukat fúrok, csavarbele, problem solved… Gondoltam én.
Az élet lépten nyomon szeret megerősíteni azon felvetésem helyességében, miszerint: Az egyszerűnek tűnő dolgok valójában bonyolultak, a kicsit komplikáltabbnak látszók kibaszott bonyolultak a nehéznek igérkezők megoldhatósági valószínűtlensége pedig, jobbára a végtelenhez konvergál.
Kiderült, hogy ahhoz, hogy a tönkrement alkatrészhez hozzáférjek le kell szedni a burkolatot, a burkolat eltávolítása után rájöttem, hogy a gáztűzhely útban van a további csavarok meglazításában… (Gáz kiköt, lecsavaroz kiemel félretesz)
A hely-mivel egy hajón vagyunk- a félretett gáztűzhellyel szinte a nullára redukálódik.
Most jön a meglepetés, további műanyagburkolat áll a keresett fémdarab útjában.
A WAECO  direkt alacsonyfeszültségű mobil berendezéseket gyárt, leginkább hajók és lakóautók számára. Valamiért az ilyen célra készített termékek, az én fejemben, az okos design, a kis méret, a praktikusság, könnyű javíthatóság képét idézik meg. Úgy tűnik a cégnél nem feltétlenül ezek voltak a tervezés vezérmotívumai.
A fejlesztők annak ellenére, hogy masináikat hajókra tervezik -ahol ugye mindenképpen lehet számolni a magas páratartalommal, esetlegesen avval is, hogy a cucc közvetlen kontaktusba kerülhet vízzel, sőt akár sós vízzel is- a burkolat burkolatának fedésére szolgáló műanyag basz rögzítőelemeinek, teljesen extrém menetemelkedésű, torx fejű, azonban egyáltalán nem rozsdamentes csavarokat álmodtak.
A kütyü tényleg atombiztosra van építve, ez az ajtótartó stift erősségén ugyan nem látszik de magmutatkozik a felhasznált csavarok menyiségében.
Tehát van kismillió, nagyjából feleslegesen elhelyezett, cserébe rommákorrodált csavar, aminek alig pár százaléka oldható a hozzá passzoló szerszámmal.
Anyaguk rigidségéből azért annyit megőriztek,  hogy a torxbitet sikerüljön kicsömpíteni.
Ilyenkor jön ugye a jó öreg, megbízható hidegvágó és a bennragadt csavarok lefejezése.
Amikor egy élezett vasdarabot és egy Mjølnir méretű kalapácsot fogok a gondosan tervezett, modern ipar által konstruált, precíz készségekre, mindig elgondolkozom kicsit a technikai fejlődés hiábavalságán vagy legalábbis erősen elhibázott voltán.
Némi hangos barbárkodást követően, lekerült az utolsó fedés is és pár, ugyancsak mozdíthatatlan csavaron kívül már semmi nem állt a javítandó alakatrész útjába.
Ennek a sufnituning megjavítása egész egyszerűnek ígérkezett és csodával határos módon annak is bizonyult, csak egy darab rozsdamentes csavar kellett hozzá a közeli ferreteriából, meg egy nap várakozás, mivel a megvásárolt, majd a táskában felejtett rögzítőelem csak később tért vissza Hajnival együtt a melóból.
Tehát az ajtótartó pöcök remekül meghekkelve, már csak össze kell rakni az egészet.
Igenám, csakhogy a rozsdamarta csavarkák teste, ha fejetlenül is, de benne terpeszkedik a hűtő ilyen célra kialakított lukacskáiban. Eltávolításukra csak úgy van lehetőség, hogy egy fúróval szépen kidarálom őket a helyükről. Ez a művelet meglehetősen nehéznek bizonyult, néhol csak sréhen volt lehetséges mivel a fúró tokmánya nem fért be mindenhol, ahol dolgoznia kellett volna.
A nehezen eltávolított csavarvégekkel együtt sajnos a vázban lévő sűrű menetek is elvesztek, és mivel  belülről nem lehet a cucchoz hozzáférni, így más választás nem lévén az összerakáshoz oldhatatlan kötéseket kellett alakalmaznom.
Csak reménykedhetek abban, hogy soha többé, vagy legalábbis a közeljövőben nem kell szétberhelni ezt az izét, ugyanis a csavarok helyére (persze nem az összes helyére ugyanis a 75%-uk totál fölösleges nehezék volt csupán) popszegecsek kerültek.
Bárcsak az életben minden ilyen egyszerűen menne…