A kívülről vadonatújnak látszó, de belvilágában igencsak beteges dingimotor nyugdíjba vonult. Visszakerült a tárolórekeszbe és ott várja a javítás utáni értékesítést, mivel csúnyán cserbenhagyott minket, ráadásul több alkalommal.
Utódja, ugyanabból a patinás japán családból származik, de egy öregebb, egyszerűbb darab.
Kétütemű és egy egész lóerővel izmosabb is, mint az áruló testvérkéje. Mint az köztudott a “kétütem az isteni” de ezen felül azért is jó, mert így képes a hajóba töltendő keverék üzemanyagot meginni és nem kell két különböző típusú naftát tárolnunk. Hosszú szára miatt, esetleges komoly probléma esetén az Albatros egyik Tohatsuját is helyettesítheti, és igencsak áron alul jutottunk hozzá.
Dingi uraságnak is formába kellett kerülnie, mielőtt ünnepélyes keretek között felszereltem rá az új meghajtást. Ez leginkább azt jelenti, hogy egy jó másfél órás kitartó munkával megszabadítottam, a rátelepedett több mint ötven féle különböző fajt felvonultató színes életközösségtől. Bő másfél hónap alatt komplett kis zátonnyá álltak össze. Többnyire zöldalgák és vörösmoszatok kiterjedt populációi népesítették be az alját, de szép számal képviseltették magukat a férgek, puhatestűek és más, általam nehezen meghatározható egyéb létformák is. Az egyetlen közös dolog bennük, hogy mindanyian rettentő makacs “szennyeződésnek” bizonyultak és a kilakoltatásukra igénybevett durvarostú hajómosókefe nem tűnt számukra komoly ellenfélnek, a még sprődebb súrolószivaccsal való intenzív dörzsölésen is csak röhögtek volna, ha tudnak olyat csinálni, kezdeti erőfeszítéseim szinte teljesen haszontalannak bizonyultak ellenük. Végül, kihasználva az evolúciós helyzetelőnyöm okán rendelkezésre álló leleményességemet, olyan fegyvert konstruáltam, amivel szemben egyetlen szaros kis Chlorophyta sem tudta megtartani a pozícióját. A drasztikus kémhatáskülönbségen alapuló vegyi hadviselés, ötvözve a nagynyomású vízsugárral kombinált spaklival, na ez az a cucc, aminek még a masszív mészképző fajták sem tudtak ellenállni.
Itt látható Mr. Yam (ezen a néven az első) immáron a szépen letakarított, megmosdatott gumicsónakunkra szerelve. Nagyon kedvesen berreg és pöccrre indul!
A kémhatás a fizikai erő és nem utolsósorban a kitartás csodákra képes. A motorral meg jól kibabráltál hadd menjen!😊 2016.05.11. 20:17 ezt írta (TÚLOLDAL ):
> nemkomplett posted: “A kívülről vadonatújnak látszó, de belvilágában > igencsak beteges dingimotor nyugdíjba vonult. Visszakerült a tárolórekeszbe > és ott várja a javítás utáni értékesítést, mivel csúnyán cserbenhagyott > minket, ráadásul több alkalommal. Utódja, ugyanabból a pati” >