TÚLOLDAL

A motorszerelő figura nagysokára elballagott a hajónkig, és egy kis molyolás után kiderítette, hogy a helyszínen nem képes megoldást találni a problémára. Azóta egy egészen bizarr performansszal szórakoztatjuk a kikötő népét, vagyis leszereljük a külmotort, meg a dingi jelenleg mély hallgatásba burkolózó meghajtó egységét is, és ide-oda hurcolásszuk a hajó és a szárazdokk javítóműhelye között.
A karburátor kitisztítása az új benzinszűrő és a gyertyacsere ugyan megoldotta a folytonos leállás szituációt. Azonban, miután már nemtudom hanyadszorra sétáltattuk meg, és szereltük fel, újra és újra a motorokat, kiderült, hogy a hűtés is teljesen bekrepált. Még egy kör sasszézás után (a ponton lakói kicsit értetetlen arccal szemlélik, amint napjában többször, fújtatva elbaktatunk előttük, a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető berendezésekkel) arra is rá kellett jönnünk, hogy a vízhűtés technikai problémáit nem lehet egy egyszerű, pár eurós, kis gumipropellerrel megoldani. Ugyanis a kis alumíniumkazetta, amiben a szivattyúlapát hivatott pörögni, totálisan tésztaszűrővé van rohadva, így hiába is cseréljük le azt a kaucsukbiszbaszt, a víz sehogyan sem fog feljutni a blokkig, a hengerek hőmérsékletének csillapítására. A szerelő felajánlotta, hogy ideiglenesen meghekkeli a beteg alkatrészt, avval talán elmegyünk Mogánig, ahol a szárazdokkban lesz időnk kivárni, míg a fent említett motordarab megérkezik (Gondolom mondanom sem kell, hogy nincsen TOHATSU szerviz a szigeten.)
Így egyenlőre a Pasítói külmotoros körmenetnek vége szakadt és holnap elhúzzuk a csíkot ebből a marinából.