TÚLOLDAL

Sajnos egyenlőre még nem mertük kipróbálni az özönvíz előttinek látszó, vastag korrózióréteg alatt rejtőzködő szivattyút, ami a taton lévő zuhanyrózsát látná el vízzel, valamint lehetőséget biztosítana a sósvizes mosogatásra, hogy ugye ne pazarolja a jószág a drága édesvizet. Ezért tisztálkodásra leginkább a kikötő erre a célra kialakított létesítményeit szoktuk használatba venni. Ettől a helytől egészen fura, a régmúlt ködébe vesző emlékek merészkednek elő az agytekervényeim kacskaringóinak mélyéről. A közös zuhanyzókról persze sokminden eszébe juthat az embernek, az sportkörös úszóversenytől a megsemmisítőtáborokig, nekem azonban akaratlanul is a kollégiumi évek átlag diszkomfortfokoza rémlik fel elsősorban.
Ugyan akadnak szembeötlő különbségek, de ezek a végeredmény szempontjából vajmi keveset nyomnak a latba, például itt nem a koránfekvő stréberek fürdik ki a melegvizet mire odaérsz, hanem a napkollektorok sötétedés utáni mérsékelt hőtároló képessége okolható a hibernációval egybekötött higiénés élményekért.
A szaniteráru, a burkolóelemek és a szerelvények siralmas állapota nem a részegen hazatérő kollégisták áldásos tevékenységének, és a karbantartószemélyzet “ezeknekaztán jóleszígyishabasznakrávigyázni” jellegű hozzáállásának köszönhető, hanem egyszerűen szar volt már akkor is, amikor az aranykezű kanárió szupermáriók megépítették. (Dacára annak, hogy a sziget legdrágább marinájának bañoiról beszélünk, a kontárság minden elképzelhető ismertetőjegyét magukon hordozzák. A helyiek egyszerűen képtelenek tisztességes színvonalon melózni, persze az is lehet, hogy csak az én, a munkavégzés minőségéhez való túlontúl európai hozzáállásom nem kompatibilis az afrikai sztenderdekkel.)
Az állapot rohamos továbbromlását viszonylag hatékonyan akadályozza meg a mágneskártyás beléptetőrendszer, a mindent összeszemetelő particsácsók hétvégi hordáinak kirekesztésével. Ez kollégiumi viszonylatban a zárba beletört ósdi kulcsnak feleltethető meg, emlékeim szerint azonban, az életrevalóbb kóterlakók a békés kanáriókkal ellentétben, az efféle makacsnak mutatkozó akadályokkal szemben, a nyílt és nyers erőszak kártyáit játszották ki, a karbantartók legnagyobb megelégedésére. ( A zár magasságában kettérúgott vagy tokostul kifordított ajtóra már nem igazán tudtak legyinteni)
Itt szerencsére nem jönnek veled szembe, az erektált férfiasságukon törölközőt egyensúlyozó iparitanulók, cserébe sztereóban hallgathatod a nyugdíjas jachtulajdonosok emésztési problémáinak kakofóniáját.
Azt hittem kicsit már öreg vagyok az intim szférám idegenekkel való benépesítéséhez, de ugye szinte mindent meg lehet szokni újra.
És annak is megvan a pikantériája, amikor az ember a reggeli kávé után túráztatja kicsit a záróizmait, hogy azok kioldása előtt odaérjen a vizesblokkhoz, amitől a ponton, amin a hajónk parkol a kikötőben elképzelhető legnagyobb távolságra helyezkedik el.